KOOPERATÍV ALAPCSOPORTOK

A közoktatásban dolgozó pedagógusok az adaptáció kezdeti szakaszában gyakran kérdezik, hogy egy-egy mikro-csoportot meddig szükséges együtt-tartani. Az előzőekben már említettem, hogy a kooperatív tanulásszervezés adaptációja során kezdetben gyakran előfordul, hogy a pedagógus vagy az oktató óráról órára, kurzusról kurzusra újabb és újabb csoportokat alakít. Ez a próbálkozás általában váltakozó eredményességhez, néha kudarchoz vezet, ugyanis figyelmen kívül hagyja azokat a csoportdinamikai összefüggéseket, amelyeknek figyelembevétele szükséges lenne a sikeres kooperatív tanulásszervezés lebonyolításához. A véletlenszerű csoportalakítások sorozata akkor lehet hatékony és eredményes, ha egy az együttműködéshez szükséges kompetenciáiban fejlett csoport esetében kísérletezik vele az oktató.
 
A kooperatív tanulásszervezés szakirodalmában a Johnson testvérek munkássága nyomán háromféle kooperatív csoportról szokás beszélni (Johnson - Johnson 1999, Johnson és mtsai 1994,). Informális kooperatív tanulásról és csoportokról beszélünk abban az esetben, ha ad hoc és rövid ideig együtt-dolgozó kooperatív csoportokkal dolgozik az oktató.
iDevice ikon Példa
Ilyen informális kooperatív csoportok alkalmazását javasolhatjuk például a nagy hallgatói csoportokat vonzó előadások esetében. Ilyenkor az előadó, előadásának egyes szakaszai után dolgoztathatja hallgatóit ad hoc létre hozott párokban, függetlenül attól, hogy hatvanan, vagy kétszázan hallgatják az előadást. Feltehet a pároknak eldöntendő formában ellenőrző kérdéseket, amelyek során a hallgatóknak egyszerű igen-nem, igaz-hamis állításokkal kell csupán igazolniuk megértésüket az elhangzottakkal kapcsolatban, így válaszaikat egyszerű kinesztétikus jelzésekkel is jelezhetik az oktatónak (pl. kézfelemelés, vagy igaz-hamis feliratokat tartalmazó lapok felmutatása). A párokat dolgoztathatja erősebb visszajelzési eszközökkel is. Például előre kiosztott cetliken fogalmazzanak meg kérdéseket az elhangzottakkal kapcsolatban, a kérdéseiket cseréljék ki egy szomszédos párral, válaszoljanak a kapott kérdésekre, s cseréljék vissza a megoldásokat, a visszakapott megoldásokat ellenőrizzék, vegyék számba a megválaszolatlan kérdéseket, adják le a kérdéseket-válaszokat és megválaszolatlan kérdéseket tartalmazó cetliket. Lényeges szempont ilyenkor, hogy az információs itemeket előre korlátoznia kell az oktatónak (pl. három kérdést fogalmazzanak meg). Fontos figyelembe venni azt is, hogy erősebb visszajelzési eszközök esetében az oktató magának is feladatokat oszt, hiszen azokat valamikor - például az előadások közötti szünetben, vagy az előadások közötti időszakban - neki fel kell dolgoznia.

Formális kooperatív tanulásról és csoportokról beszélünk akkor, amikor egy-egy kialakított kooperatív mikro-csoport hosszabb-rövidebb ideig, de strukturáltan dolgozik együtt, vagyis érvényesülnek működésükben is a kooperatív alapelvek (KAGAN 2001, KAGAN - KAGAN 2009, ARATÓ - VARGA 2006), vagy legalább a johnsoni alapelemek (JOHNSON és mtsai 1994, JOHNSON - JOHNSON 1999). A formális kooperatív csoportokat legalább az első közös sikerig, produktumig mindenképpen együtt kell tartania az oktatónak.
iDevice ikon Példa
Ilyen formális kooperatív mikro-csoportok jönnek létre például a szakértői mozaik alkalmazása során is, amikor az eredeti csoportokból egy-egy újabb mikro-csoportba ültetjük le az azonos témán dolgozó szakértőket. Működésük addig tart, ameddig a szakértői témát ki nem dolgozták, fel nem készítették egymást társaik tanítására. Ezeknek a csoportoknak is fontos visszajelzést kapniuk működésük eredményességéről, továbbfejlesztendő területeikről, kompetenciáikról.

Kooperatív alapcsoportoknak nevezzük a formális kooperatív tanulás során azokat a csoportokat, amelyek egy kurzus alatt folyamatosan együtt-tart az oktató, amelyek közösen dolgoznak tagjaik egyéni tanulmányi célkitűzéseinek megvalósításáért. Ezeket a csoportokat kell - a lehetőségekhez mérten - körültekintően összeállítani, érvényesíteni bennük a heterogenitás szempontjait, s ezek a csoportok lesznek azok, amelyekre a csoportfejlesztés ívét az oktatónak fel kell fűznie. A hosszabb távon, a kooperatív struktúrák/módszerek szervezési keretei között működő alapcsoportokban tudnak kibontakozni leginkább azok az ön- és társ-reflektív hatások, amelyeket a szakirodalom a kooperatív tanulásszervezés fontos hatásaiként ír le. Ilyenek például az egyéni felelősségvállalás megerősödése, az akadémikus feladatok felértékelése (pl. JOHNSON - JOHNSON 1999:64-67).

iDevice ikon Összegezve elmondható,
hogy egy-egy kurzus során mindhárom típusa a csoportoknak alkalmazható és alkalmazandó is. Hiszen a kooperatív mikro-csoportok közötti - nagycsoportos szintű - együttműködést, kohéziót leginkább a formális és informális csoportokra is építő, de a kooperatív alapelveket érvényesítő tanulásszervezés van a legkedvezőbb hatással. Fontos kiemelni, hogy egy sikeres kurzus érdekében mindenképpen létre kell hozni a hosszú távon együtt-dolgozó heterogén összetételű kooperatív alapcsoportokat, amelyekhez további hallgatói humánerőforrásokat csatlakoztathatunk a formális és informális csoportok működésén keresztül.

« Előző | Következő »