A Nemzeti Stratégia záró értékelése

A Stratégia külső értékelését a kábítószerügyi koordinációért felelős szaktárca rendelte el 2009-ben. A kutatást a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet megbízásából az EgészségMonitor Kutató és Tanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft. végezte. A kutatás az alábbi kérdésekre kereste a választ:
  • A hazai drogszcénában megfigyelhető változások összhangban vannak-e a Stratégia célkitűzéseivel?
  • A Stratégiához köthető tevékenységek összefüggnek-e a változásokkal?
  • A tapasztalatok és a ma elérhető szakmai ismeretek alapján, mennyire feleltek meg a Stratégia céljai és az azokhoz rendelt erőforrások és a kapcsolódó tevékenységek?
Az értékelés egyrészt leíró jellegű volt, azaz a megfigyelések alapján információt állított elő, másrészt feltáró jellegű volt, mert az információk elemzése alapján új ismereteket, tudást hozott létre. A Stratégia értékelését egyrészt független személyek végezték, másrészt a folyamatban résztvevők is készítettek egy értékelést. Az értékelés során négy különböző módszert alkalmaztak: dokumentumelemzés, mélyinterjúk döntéshozókkal és szakemberekkel, az értékelés első eredményeinek fókuszcsoportos megbeszélése, problémafa-elemzések.
A négy értékelési eljárással nyert tapasztalatok rövid összefoglalása:

„A stratégiai dokumentum táblázatosan megadott, 90 azonosított hosszú távú célkitűzéséhez kapcsolható tevékenységek dokumentumok alapján történő elemzése azt mutatta, hogy összesen 123 olyan tevékenységet sikerült azonosítani, melyek egyértelműen összekapcsolhatók voltak a Stratégia céljaival. A tevékenységek közül 17 több célhoz is kapcsolódott. A célkitűzések közül 14-hez nem sikerült egyetlen tevékenységet sem hozzárendelni, közöttük 5 cél esetében feltehetően a túlzottan általános megfogalmazás miatt. Az azonosított tevékenységek közül 8 ellentétes volt a célkitűzésekkel, és ezek mindegyike a Kezelés, ellátás területén megvalósult tevékenység volt.A Stratégia négy pillérében, mindhárom időtávot figyelembe véve összesen 153, a stratégiai dokumentum szövegében azonosított célkitűzés (függetlenül annak időtávjától) megvalósulására történt dokumentumelemzés. Az azonosított 153 célkitűzés teljesülése igen egyenlőtlenül oszlott meg mind a pillérek, mind az időtáv szerint." (...) „A Prevenció esetében található a legtöbb teljesült és a legkevesebb nem teljesült cél egyaránt: 43% és 16%. A Kezelés, ellátás céljai közül mindössze 22% teljesült egészében, és 64%-uk pedig egyáltalán nem. Ehhez hasonlóan 'teljesített' a Kínálatcsökkentés pillér: 18% és 54%-kal. Elmondható tehát, hogy figyelmen kívül hagyva a célok időtávját, a Kezelés, ellátás és a Kínálatcsökkentés pillér célkitűzései teljesültek legkevésbé és a Prevenció céljai a leginkább. A fentiekből látható, hogy a korábbi félidős értékelés során is megállapított ambiciózus céltételezések ellenére a Stratégia valamennyi területén történt kisebb vagy nagyobb mértékű pozitív elmozdulás." (NDI, é.n.)

Megvalósításának tíz éve alatt meghatározó fejlesztések indultak el a kábítószerügyi szakterületen, ennek eredményeképpen jöttek létre a KEF-ek, jelentős fejlesztések valósultak meg a kezelés-ellátás, valamint a kínálat-csökkentés területén is. A nemzeti drogstratégia a 2000 és 2009 közötti időszakra fogalmazott meg a drogpolitika szereplői számára rövid, közép és hosszú távú feladatokat. A nemzeti drogstratégia először vezette be a stratégiai gondolkodást a drogpolitika területén, kiegyensúlyozott, az egészségügyi, a szociális és a büntető-igazságszolgáltatás szféráját átfogó, multidiszciplináris és holisztikus szemléletre törekszik. A stratégia vívmánya például, hogy az ártalomcsökkentő szemlélet integráns részévé vált a nemzeti drogpolitikánknak, a politikai döntéshozók kötelezettséget vállaltak arra, hogy az alacsonyküszöbű szolgáltatások hozzáférhetőségét biztosítják a problémás droghasználók számára.
Rendszerszerűvé vált a prevenciós tevékenység a közoktatási intézményekben és számos meghatározó jelentőségű kutatási program valósult meg.
A stratégia félidős értékelés 2005-ben történt, aminek kapcsán megállapíthatóvá vált, hogy a kitűzött célok jelentős része a félidőnél járva még csak elindultak a kívánt fejlesztések, de a kedvező végeredmény még nem mutatkozott.
A holland Trimbos Intézettel közös twinning project keretében elemezték az eddigi munkát, ami rámutatott a drogstratégia a hibáira is, így például:
Bár a drogstratégia alapvetően konzisztens politikai tervnek minősül, a hosszú távú stratégia célok, logikai keretrendszer koherens, azonban a célok operacionalizálása nem eléggé specifikus;
  • az egyes célok nem eléggé konkrétak, nem azonosítják a megoldandó problémákat, szükségleteket;
  • a megvalósításra szánt időkeret gyakran nem reális;
  • egyes rövid távú célkitűzések valójában középtávúak;
  • a sikerindikátorok nem kapcsolhatók mindig közvetlenül a célkitűzésekhez, és nem megfelelően kidolgozottak;
  • a prioritások nem meghatározottak a sürgős és kevésbé sürgős célkitűzések között.
A drogstratégia európai összehasonlításban is igen hosszú időszakot ölel fel, indokolt tehát a hosszabb távú stratégiai célkitűzések rövid távú megvalósítása érdekében konkrét, specifikus célokat tartalmazó akciótervek kidolgozása. A Trimbos jelentése is rámutat arra, hogy a stratégia nem használható célkitűzések gyakorlati megvalósítási terveként, és azt az ajánlást fogalmazza meg, hogy a kormány készítsen a prioritásokat figyelembe vevő, aktuális és konkrét célokat kitűző „megvalósítási terveket". Álláspontunk szerint probléma, hogy ilyen akciótervek nem készültek Magyarországon - azokat a kormányzat mintegy négyévente hozott kormányhatározatai hivatottak pótolni. Ezek a kormányhatározatok azonban több szempontból sem helyettesíthetik az akcióterveket.
« Előző | Következő »