Az első Nemzeti Stratégia érékelése
A nemzeti stratégia tíz éves fennállás után 2010 végén megbukott, legalább is így értékelte az Orbán-kormány az eddig több kormányzati ciklusonát érvényben lévő dokumentumot. Ez a stratégia volt az ország iránytűje a drogokkal kapcsolatos kérdésekben, az ott lefektetett elvek mentén épültek ki azok az ellátórendszerek és humán erőforrások. Az NEFMI indoklásában annyit közölt, hogy a Stratégia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és csődöt mondott a kereslet és kínálatcsökkentésre koncentráló liberális drogpolitika:
„Előtérbe került a drogliberalizáció és kísérlet sem történt a negatív folyamatok megállításra. Az eddig folytatott drogstratégia csődöt mondott, a mind gyorsabban növekvő problémákat sem megelőzni, sem csökkenteni nem volt alkalmas. A kialakult helyzetet előidézők alkalmassága egy új drogstratégia megalkotására és végrehajtására valószínűtlen. Az elmúlt évek drogstratégiája, mely a hangsúlyt a drogliberalizációra és az ártalomcsökkentésre helyezte, nem követhető. Ez a politika kedvezett a drogliberalizáció mellett elkötelezett holdudvarnak, egy szűk megélhetési lobbynak és közvetetten azoknak is, akik hasznot húztak a nem tiltott, de egészségre ártalmas szerek, sok esetben kábítószerek forgalmazásából." A NEFMI sajtóközleménye már megemlít néhány irányelvvel, mely mentén az legújabb stratégia fog szerveződni: „A kormány politikája szemlélet- és irányváltást is jelent az elmúlt évekhez képest. Ennek része az új drogstratégia, mely a megelőzésen, a családok megerősítésén, az iskolai nevelésen, a tanárok tekintélyének visszaállításán, a fiatalok támogatásán, a bajbajutottak segítésén és a kábítószer-kereskedők elleni drasztikus fellépésen alapul. Ez képezi az alapját annak az új drogstratégiának, mely 2011 év végéig kerül kidolgozásra és ez lesz az alapja a kidolgozandó akciótervnek." (NEFMI, é.n.)
A szakma és a civilek többször, több formában is értékelték az első majd a második Stratégiát. Összegyűjtötték a Stratégiák előnyeit, sikereit, csakúgy mint az hiányosságait, hibáit is. A szakmai szervezetek értékelésükben felhasználták a témában folytatott kutatások eredményeit, de azokat a szférában betöltött szerepük és politikai irányultságuk (vélhető elköteleződésük) szerint értelmezik. Ezek az értelmezések több ponton is szöges ellentétben állnak a jelenlegi szakpolitika eddig nyilvánosságra hozott álláspontjával.A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet honlapján olvasható Nemzeti Stratégia, majd az új Nemzeti Stratégia értékelése. Először a „Szempontok a drogstratégia ügyében kibontakozott vitához" című írás összefoglalóját ismertetjük:
„A stratégia pozitívumai, eredményei:
- megvalósulásának tíz éve alatt kialakult a rendszerszemléletű gondolkodás és a stratégiai tervezés a drog-probléma kezelésének terén is;
- a helyzet nem eszkalálódott, sőt bizonyos mutatók csökkentek;
- legnagyobb eredményének tekinthető, hogy létrejöttek az egyeztetés szinterei: országosan a KKB, helyi szinten a KEF-ek;
- kiépül a kezelés teljes vertikuma: jelentős fejlesztések mennek végbe kezelés- ellátás terén;
- rendszeresé vált a prevenciós tevékenység a közoktatási intézményekben;
- hatékony kutatás és monitorozás (NDI, OAI, Drogfókuszpont);
- megindult a graduális és posztgraduális szakemberképzés (drogkoordinátor, egészségfejlesztő pedagógusok)
- más programoktól eltérően a Stratégia kormányzati ciklusokon keresztül érvényben maradt;
A Stratégia negatívumai:
- hiányosságokat tárt fel a félidős értékelés 2005-ben: a célok megvalósításának jelentős hányada épp elindult, sok területen nem tapasztalható kedvező fordulat;
- a problémák oka lehet a források csökkenése, illetve az ágazat szereplőinek kisebb mértékű együttműködési készsége;
- A stratégia egy rendkívül ambiciózus, korszerű szakmai megfontolások talaján álló közpolitikai irat.
- A stratégia szemléletében és célkitűzéseiben, az előirányzott akciók tekintetében is jól illeszkedik az EU drogstratégiájában foglaltakhoz.
- A stratégia belső konzisztencia nem minden esetben átlátható: a célkitűzések és az előirányzott akciók nem mindig szerveződnek lineárisan.
- Az akciótervek nem valódi akciótervek műfaji sajátosságait jelenítik meg: sok a folyamatos határidejű akció, nem mindenhol egyértelműek a felelősségi viszonyok, valamint nem kötődnek egyértelmű teljesítmény indikátorok az adott tevékenységhez.
- A koordinációs mechanizmusok működésének megítélése Janus arcú: a megkérdezettek zöme értékelte a KKB sokszereplős voltát, ugyanakkor kifogásoltak azt a körülményt, hogy a KKB döntések nem rendelkeznek kikényszerítő erővel, valamint nem tudja a területi szakértelmet megfelelő színvonalon becsatornázni a döntéshozatalba.
- A helyi szintű koordináció is hasonló nehézségeket azonosított, ott még hangsúlyosabban jelentkezett a helyi közigazgatás vonakodása a kábítószer-probléma kezelésével összefüggő tevékenységek finanszírozása és a korszerű látásmód döntéshozatali folyamatokban való érvényesítése tekintetében.
- A kulcsszemélyekkel felvett interjúk (a percepciós analízis forrása) arra hívták fel a figyelmet, hogy a stratégia progresszív céltételezéseinek megvalósulását többnyire a koordinált fellépés hiánya, a drogprobléma politikai agendán elfoglalt helye, valamint a forrás hiány akadályozza.
- A nemzeti stratégia egy rendkívül összetett, számos intézmény és a végrehajtásban résztvevő szervezet és professzió rendszer-együttese. Ezért a megfogalmazott kritikák és nehézségek általában jellemzőek az ilyen programokra, sőt, még nagyobb mértékben, mint a hazai stratégia esetében." (NDI, é.n.)
- átalakításra került a KKB annak érdekében, hogy annak tanácsadó, döntéshozatalt előkészítő sajátosságai jobban érvényesüljenek;
- a 2007-ben elfogadott új kormányhatározatban már minden egyes akcióhoz egyértelmű felelősök, határidők teljesítményindikátorok és pénzügyi források lettek hozzá rendelve.