Más eredményre jutott volna Lessing, ha fontolóra veszi a történetábrázolásnak igencsak hosszú hagyományát a képzőművészeten belül. Jól ismert, hogy már az egyiptomiak készítettek olyan freskókat, melyeken egy adott történetnek különböző jeleneteit, fázisait egymás mellett folyamatos átmenetben ábrázolták. A rómaiak egész hadjáratokat „meséltek el" a diadalívek és oszlopok reliefjein. (160. kép)

160. kép: Trajánusz császár oszlopa, jelenetek a dákok elleni háborúból. Róma,113

Az egyik legérdekesebb sorozatkép azonban Pompeiben a várostól külön álló patrícius házban található. A villa egyik szobájának mind a négy falán a frízként körbefutó falfestmények vélhetően egy korabeli beavatási szertartás lépéseit ábrázolják a rómaiakra jellemző négyzetes térben. A kiinduló jelenetben a misztérium szövegét olvassák fel a beavatandónak, majd a lakoma, tánc, vesszőzés és megtisztulás jelenetei következnek.

161. kép: Villa dei misteri, egy beavatás jelenetei, Pompei, kb. Kr.e. 60

Az ábrázolásnak és a befogadásának időbelisége párhuzamba kerül az ábrázolt események időbeliségével. A sorozat-képek a mozgókép megelőlegezései. A középkorban és a reneszánszban is tovább élnek a szárnyas oltárokon és a szentek, szent életű emberek történeteinek ábrázolásaiban. Ugyanakkor egy nagyon lényeges változás is kezdődik, elsősorban Giotto festészetével, amely egy másik mozgóképi eszköz, a vágás és montázs előkészítésének is tekinthető. Amit Lessing nem vett figyelembe, az nem más, mint az időbeli sűrítésnek a lehetősége egyetlen képen belül. Az időbeli ábrázolási módnak és az ábrázolt tárgy időbeliségének az összekapcsolása úgy is lehetséges, hogy a fázisképeket úgymond egymásra vetítjük. A módszer persze a film őskorából ismert, s általában Duchamp festményével (162. kép) szokás illusztrálni, akit egyértelműen Muybridge fázisképei inspiráltak.(163. kép)¹⁴⁴ Az út Giotto „fázisképeitől" Duchamp-ig természetesen hosszú, semmiképpen sem szeretnénk azt a látszatot kelteni, mintha ténylegesen hasonlóak lennének.

162. kép: Marcel Duchamp: Lépcsőn lemenő akt No. 2 (Nude Descending a Staircase, No. 2), 1912, olaj és vászon, The Philadelphia Museum of Art

163. kép: Eadveard Muybridge: Lefelé a lépcsőn (Descending Stairs),1884-85, fotó

A mozgásfázisok megjelenéséhez szükség volt a fényképezés feltalálására, de egy történet epizódjainak, egy jelenet eseményeinek egyetlen képbe foglalásához elegendő volt az a gondolat, hogy egy vizuális tárgy befogadása nemcsak a statikus kontempláció egyidejűségében történhet, hanem szekvenciálisan is. Azaz, az egyes események egymást követő észlelése révén, mely párhuzamba állítható az olvasással. Ha Lessing figyelembe vette volna a képolvasás tényét, az olvasás időbeliségét, valószínűleg nemcsak egyetlen pillanat ábrázolását írta volna elő a művésznek, hogy egy adott indulat lefolyását kifejezhesse. Sőt talán azt is elgondolta volna, hogy a képolvasás felveti a képrészek sorrendjének kérdését, s így az olvasás irányának viszonylagosságát. E viszonylagosság ugyanis nagyon közel visz ahhoz, hogy a képzelőerő „szabad" játékában az értelmezés szabadságát lássuk. Először azonban vizsgáljuk meg, hogy milyen feltételek mellett lehetséges a fázisképeknek egyetlen keretbe foglalása.

144 A fázisképek „mozgását" és más Muybridge képeket lásd itt:
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Muybridge_ascending_stairs_animated_2.gif