A korszak iskolarendszeréből fakadóan a történelemtanítás elsősorban a középfokú oktatás feladata volt, ezért a jogszabályok vizsgálatakor a középiskolákra koncentrálunk. A forradalmak után az oktatás terén is újra a dualizmus-kori jogszabályok váltak hatályossá. Ezek megújítására - amint arra már utaltunk - már a századfordulón nagy igény mutatkozott, nem csoda hát, hogy Klebelsberg kinevezése után azonnal megkezdte, helyesebben folytatta, a reform előkészítését. A középiskolai törvény vitája során a fő kérdés, az évtizedek óta zajló diskurzus mentén, az iskolarendszer szerkezete (egységes vagy differenciált) és a középiskolai tananyag tartalmi hangsúlyainak kijelölése (klasszikus, humán- vagy modernebb, reáltudományok) volt. Az elfogadott törvényben végül Kornis elképzelése érvényesült: nem valósult meg az egységes középiskola. Megmaradt a négy osztályos polgári iskola, a nyolc osztályos, humán beállítású, klasszikus nyelveket tanító gimnázium, a természetismereti tárgyaknak és a modern nyelveknek nagyobb teret engedő reáliskola és új iskolatípusként megjelent e kettő közötti kompromisszumot megvalósító reálgimnázium.

A törvény az általános célkitűzéseket így fogalmazta meg:

„A középiskolának az a feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, hazafias szellemben magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye.

A közös nemzeti tárgyakon kívül a gimnázium e feladatot a minden irányú humanisztikus, elsősorban latin- és görögnyelvi és irodalmi tanulmányokkal, a reálgimnázium főleg a latin- és modernnyelvi és irodalmi tanulmányok segítségével, a reáliskola különösen a modern nyelvek és irodalmak, úgyszintén a mennyiségtani és természettudományi tárgyak tüzetesebb tanításával oldja meg."⁴⁶¹

Az új törvény alapján kiadott középiskolai tanterv⁴⁶² koncepciója és műveltségeszménye a Kármán Mór⁴⁶³ féle 1879-es tantervhez nyúlt vissza. A kidolgozásában közreműködő Dékány István így pozícionálta a történelem tantárgyat az új tantervben: „Ha a tárgyakat ellipszisvonalon képzeljük el, úgy a történelem az egyik fókuszponton lévő tárgy, amely mellett a másik fókuszponton egyedül a vallástan áll."⁴⁶⁴

A történelem tantárgy célját a rendelet így határozza meg: „A világtörténelem áttekintése és Magyarország történetének tüzetes ismerete."⁴⁶⁵ (Összehasonlítás gyanánt, az 1879. évi történelem tanterv célkitűzései: „Az egyetemes történelem összefüggő áttekintése s a magyar történetnek művelődéstörténettel egybekapcsolt ismerete."⁴⁶⁶)

A tantervben és a tantervhez kiadott utasításokban a szellemtörténeti iskola hatását fedezhetjük fel. A történelmi folyamatok bemutatása kapcsán pl. megfogalmazódik az elvárás: „Mind az egyéni és társadalmi cselekedeteknek, mind pedig intézményes kereteiknek és föltételeiknek mintegy mögéjük kell világítanunk azáltal hogy feltárjuk, sokszor csak megéreztetjük azokat az eszményeket, lelki szükségleteket és indítóokokat, amelyek keletkezésükre illetve megalapításukra vezettek és folytonos módosulásukra hatással voltak."⁴⁶⁷ A lelki tényezők folyamatos szem előtt tartása mellett az oktatás gerincét mégis a politikatörténet adta (ezen belül is az állami lét kérdéseit tekintették a legfontosabbnak, „létfontosságúnak"), ami mellett törekedtek a művelődéstörténet és a gazdaságtörténet mind teljesebb megjelenítésére is. A gazdaságtörténet kapcsán ugyanakkor a jogszabály megalkotói fontosnak tartották felhívni a figyelmet arra, hogy bizonyos terjedőben lévő történelemfelfogások túlzott, sőt kizárólagos jelentőséget tulajdonítanak a történelem gazdasági-materialista megközelítésének, ami mindenképpen kerülendő.⁴⁶⁸

A magyar és egyetemes történelem arányait tekintve az 1924-es tanterv, bár elvesz egy évet a magyar történelem kizárólagos tanításától, mégis megmarad a nemzeti történelem elsődlegességénél. A világtörténelem bár másodlagos, de nem mellékes: „...a nemzeti történetnek kellő világtörténeti perspektívában is kell állnia, hogy a tanuló annak eseményeit túl ugyan ne becsülje, de kellően értékelni tudja."⁴⁶⁹

1. ábra. Az egyetemes és magyar történelem tanításának megoszlása évfolyamonként az 1879-es, 1899-es és az 1924-es tantervek szerint

A középiskola 3. és 8. osztályában (ma 7. és 12. évfolyam) csak magyar történelmet tanítottak, különbséget téve az egyes évfolyamok didaktikai szerepe között. A 3. osztályban a cél a magyar nemzeti érzés felébresztése, a nemzeti hősök, legendák, példák bemutatása (ezt már az 1-2. osztályban megalapozta az irodalomtanítás is). A 4-7. osztályban az egyetemes történelembe ágyazva folyamatosan nyomon követik a magyar történelem eseményeit is, mintegy világtörténeti kontextusba ágyazva azokat (szinkron szemlélet kialakítása!). A legfelsőbb évfolyamon (tehát amikor a legérettebb a tanuló) újból Magyarország történetét tanulják (tulajdonképpen ismétlik) a kezdetektől a legújabb korig. A magyar történelem eseményein tehát háromszor is átrágták magukat a tanulók hat év alatt!⁴⁷⁰

Az egyetemes (és párhuzamosan magyar) történettel foglalkozó osztályok tananyagbeosztásának belső logikája Kornis szerint a következő: „A történelmi tanításnak két tényezője van, a korok állapotainak rajza s az átalakulási folyamat vizsgálata." Ezek bemutatásával alakítható ki a „korszemlélet".⁴⁷¹ Minden osztály anyaga egy-egy nagy átalakulás bemutatásával kezdődik, s a végén egy kiteljesedő, virágzó kultúra részletesebb ismertetésével (eszmék-gondolkodásmód, intézmények, gazdasági és társadalmi viszonyok) zárul. A változás, a dinamizmus és a stabilitás két ellenpólust alkot, melyek közül egyértelműen a stabilitás a pozitív.

2. ábra: Az egyetemes történelem korszakonkénti bontása az egyes évfolyamok között az 1924. évi tantervben

A tanterv tananyagfelosztása által is a szellemi tényezők elsődleges szerepét igyekeztek hangsúlyozni: a változások mindig az emberek gondolkodásának, szemléletének megváltozásával kezdődnek, s ezt követi az intézmények megváltozása. A középkor hanyatlása pl. azzal kezdődik, hogy az emberek gondolkodása elvilágiasodik, emiatt indulnak hanyatlásnak a középkori intézmények (császárság, pápaság).⁴⁷²

A tantervi utasítások részletesen foglalkoznak a tantárgy tanításának módszertanával is. Ajánlást fogalmaznak meg a szuggesztív előadásmódra, a diákok munkáltatására („öntevékenység"),⁴⁷³ a szemléltetőeszközök használatára, a szinkron szemlélet kialakítására, az anyag több szempontból való megközelítésére és rendszerezésére, a magoltatás elkerülésére, a közgyűjtemények látogatására és a források használatára vonatkozóan, valamint kiemelik a tanárok szakmai, didaktikai és metodikai önművelésének fontosságát is.⁴⁷⁴

461 1924. évi XI. tc. A középiskoláról 1.§ http://1000ev.hu/index.php?a=3&param=7594 (2011. január 28.)
462 Tanterv a középiskolák (gimnáziumok, reálgimnáziumok, reáliskolák) számára. Kiadta a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1924. évi július hó 24-én kelt 80.000 sz. rendeletével.
463 Kármán Mór (1843-1915): pedagógus, művelődéspolitikus. 1872-től 1897-ig a budapesti gyakorló főgimnázium vezető pedagógiatanára, az egyetemi tanárképző intézet filozófia- és pedagógiatanára. 1873-tól 1883-ig az Országos Közoktatási Tanács titkára. Gimnáziumi tanterve (1879) és módszertani munkái több évtizeden át meghatározták a Magyarországi középfokú iskolák munkáját. (Magyar életrajzi lexikon. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07445.htm 2011. január 28.)
464 Dékány, 1930. 91. Idézi: Unger, 1976. 142.
465 Katona-Szabolcs, 2006. 14.
466 Uo. 9.
467 Utasítások a középiskolák (gimnáziumok, reálgimnáziumok, reáliskolák) tantervéhez. Kiadta a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1927. évi november hó 11-én kelt 70640. sz. rendeletével. Általános utasítások. 13.
468 Uo. Részletes utasítások 177.
469 Uo. Részletes utasítások 178.
470 Uo. 177-179.
471 Kornis: Az új középiskolai tanterv. In: Mészáros, 1984. 37.
472 Uo. és Unger, 1976. 147-148.
473 „Tanítása inkább célok kitűzésében álljon, amelyeknek megoldásában a tanulóifjúság szellemi erejét edzi és értelmét fejleszti. Maga semmit ne végezzen, amit valamely tanulóval szintoly helyesen és jól elvégeztethet." Tantervi utasítások 1927. 21.
474 Tantervi utasítások 1927. 21., 191-194.