1. Mozaikok

E struktúra nevezhető - Aronson munkássága nyomán - az elsőként végiggondolt kooperatív iskolai tevékenységnek. Mind a mai napig a legklasszikusabb és leggyakrabban alkalmazott lépéssor, melynek számtalan variációja alakult ki. A struktúra lényege, hogy a megalkotott heterogén csoportokra úgy tekintünk, hogy képesek közösen egy teljes anyagrészt önálló elsajátítására, és a sikeresség érdekében a csoportok számára kiválasztott anyag elsajátításának módját is strukturáljuk. Annyi azonos tananyagot készítünk elő, ahány csoporttal dolgozunk. Következő lépésként a kiválasztott tananyagot egymásra épülő, különböző nehézségű részekre bontjuk. A tanórán minden csoport megkapja ugyanazt a - már előzetesen részekre bontott - tananyagot. Az egymásra épülő és különböző súlyú részeket a csoporttagok között célzottan - egyéni kompetenciákhoz igazodva - kiosztjuk (csoporton belüli mozaik). Minden csoporttag először önállóan dolgozik a saját, személyre szabott feladatán. Ezt nyugodtan teheti, hiszen tudja, hogy egyéni munkáját követően kap majd segítséget társaitól a feladat eredményeinek megerősítésére, pontosítására. Az egyéni munka után az azonos nehézségű tananyagrészen dolgozókat megkérjük, hogy alkossanak csoportokat. Ebben az új csoportban (szakértői mozaik) a tagoknak alkalmuk nyílik önálló feladatvégzésük ellenőrzésére, kiegészítésére. Vagyis a „szakértő" társak megerősítik az egyénileg elsajátított tudást olyan mértékig, hogy minden személy már magabiztosan képes egyedül is beszámolni a feladatáról. Ekkor visszatérhet mindenki eredeti (heterogén) csoportjába, és kezdődhet az egymás tanítása. Ez a folyamat addig tart, míg mindenki ismerteti egyéni feladatát, és meg is tanítja a többiek számára. Vagyis összeáll a teljes tananyagrész, mint egy mozaikkép. A számonkérés - mint a tanulási folyamat utolsó lépése - ismét egyénileg történik, és természetesen már a teljes tananyagrészből.
 
Mozaikot alkalmazhatunk úgy is, hogy egy teljes tananyagot úgy osztunk különböző részekre, hogy azokat csoportok között osztjuk szét (csoportok közötti vagy fordított mozaik). Így a különböző csoportok más-más témán dolgoznak, de ez esetben is ügyelni kell, hogy a csoporton belül is legyen - kompetenciákhoz igazodó - feladatleosztás. Erre ráerősíthetnek a későbbiekben ismertetett különböző kooperatív szerepek is. A csoportok akkor készülnek el saját feladatrészükkel, ha valamennyi tag önállóan is tudja ismertetni a teljes csoportmunkát. Ezt követően azt is biztosítani kell, hogy a különböző csoportok megismerhessék és elsajátíthassák a másik csoportokban feldolgozott témákat. Ennek kooperatív eszköze, hogy olyan vegyes csoportokat alkotunk, amelyben minden - külön témán dolgozó csoportból - legalább egy ember képviseli saját csoportja témáját.

iDevice ikon Megjegyzések
Fontos odafigyelni, hogy a szakértői mozaikot is strukturáljuk, mert a közös téma közös megbeszélése a kooperatív alapelvek háttérbe szorulását eredményezheti. Vagyis fennáll a veszélye, hogy lesz, aki magához ragadja a szót, és lesz, akinek nem lesz alkalma megszólalni, ugyanis nincs építő egymásrautaltság a tananyagtartalom azonossága miatt. Ez esetben egy egyszerű szóforgó vagy kerekasztal (lásd később) segíthet az alapelvek felerősítésében.

Abban a lépésben, ahol a mozaik egyes darabjainak összerakása történik, ha csak egyszerű ismertetés és meghallgatás a tevékenység, akkor félő, hogy továbbra is mindenki csak a saját témájának tudója lesz, a többi témáról pedig csak felületes és részinformációi lesznek. Márpedig a cél a teljes csoport tananyag tudása. Ezért itt célszerű olyan tevékenységekkel erősíteni az elsajátítás folyamatát, amelyek a tudás mélyítését eredményezik. Így például mindenképpen készítsen mindenki egyéni jegyzetet a társak ismertetése során, legyen lehetőség a témára vonatkozó pontosító kérdésekre, és a téma szakértője kérdezze ki társait a hallottakból, ezzel bizonyosodva meg arról, hogy ők is birtokolják már az általa közvetített tananyagrészt.

A kiscsoporton belüli tanulás és az egyéni számonkérés közé célszerű nagycsoportos szinten további kooperatív tevékenységeket beiktatni az egyéni számonkérés előtt. Ezzel lehetőség nyílik rálátni arra, hogy a csoportok valóban azt és úgy sajátították el, ahogyan elvárjuk. Továbbá a közös gyakorlás és kreatív alkalmazás segíti a tudás mélyítését. A nagycsoportos szint kooperatívvá tételéhez a későbbiekben találhatunk alkalmazható struktúrákat.

iDevice ikon Példák

A következőkben minden struktúracsoport esetén ismertetni fogjuk az adott struktúrákat egy konkrét egyetemi szemináriumi kontextusban. A kiválasztott kurzus az Inkluzív pedagógia elnevezésű kurzus, melyen minden tanárjelölt részt vesz. A kurzus egyik témáját a magyarországi cigány/roma/beás csoportokkal kapcsolatos ismeretek képezik. Ennek a témának a feldolgozási módját fogjuk látni az alábbi példákban. A röviden vázolt órát az RJR modell (Ráhangolás – Jelentésteremtés – Reflexió) alapján (Bárdossy-Dudás 2009) írjuk le.

 

Óra előtt - Felkészülés:

- Előzetesen kiválasztom azt a 4 fontos tématerületet (történetiség, kultúra, nyelvi csoportok, iskoláztatás), amelyet szükséges érinteni. Ezekhez a témákhoz rövid összefoglaló szöveget, valamint könyveket és hangzóanyagokat is viszek az órára. Annyi példányt készítek a 4 - egymással összefüggő, de külön - tématerületből, ahány csoporttal dolgozom.

Órán - Ráhangolódás:

- A csoporttal ismertetem a nap témáját röviden, és kérek mindenkit, hogy írja fel magának, amit a magyarországi cigányokról a legfontosabbnak tar. Az egyéni gyűjtést kiscsoportban cetlikre írva összegzik, majd egy nagy közös lapra (tacepaó) gyűjtjük.

Órán - Jelentésteremtés:

- Minden csoport kap egy csomagot a rövid szövegekből, és a csoporton belül - érdeklődés szerint - a csoporttagok döntik el, hogy melyik csoporttag melyik témával fog mélyebben foglalkozni (csoporton belüli mozaik). Ezt követően mindenki egyénileg elolvassa a saját témáját, és úgy készít belőle egyéni jegyzetet, hogy 6-8 kulcsgondolatot kiemel.

- Új csoportokat hozok létre úgy, hogy a különböző csoportokba azonos témán dolgozók együtt üljenek (szakértői mozaik). A téma „szakértői" tacepaót (közös jegyzetet) készítenek a témáról úgy, hogy az egyéni jegyzeteiket használják. Ismereteiket a szakértői asztalra rakott könyvekből egészítik ki.

- Visszaülnek az eredeti csoportjukba a hallgatók, és megosztják egymással a saját témájukat, majd vissza is kérdezik társaiktól. A tanításhoz a szakértői csoportban használt tacepaót használják.

Órán - Reflektálás:

- Minden csoport visszaveszi a ráhangoló-résznél a közös nagy lapra (tacepaóra) gyurmaragasztóval felrakott saját cetlijeit. (Mivel a csoportok különböző színű lapokra dolgoznak, ez nem nehéz feladat.) A cetliket egyenlő arányban elosztják egymás között a csoporttagok. Egymás után felolvassák a cetliket, és megbeszélik, hogy az előzetes tudás megerősödött vagy megcáfolódott. Újabb cetliket is készítenek, amelyekre azokat az elsajátított új ismereteket, információkat jegyzik le egyenként, amelyeket fontosnak ítéltek az előzőekben megtanultak közül az egyéni és  közös reflexió során.

- A tacepaóra egy háromosztatú körtáblába a csoportok elhelyezik a cetlijeiket a következő szempontok szerint: megerősödött tudás, megcáfolódott tudás, új ismeret.

- Tanári összefoglalás zárja az órát, amely kifejezetten téma- és kompetencia-orientáltan reflektál a lezajlott tanulási folyamatra.

Óra után

- A hallgatói tacepaó megőrzése, hogy a következő alkalommal a témák mélyítését ebből kiindulva tudjuk folytatni.


« Előző | Következő »