KOOPERATÍV STRUKTÚRÁK

A magyarországi pedagógiai diskurzusba „kooperatív módszer"-ek megnevezésekkel kerültek be azok az eljárásmódok, amelyek kipróbáltan olyan helyzetet teremtenek, amelyeket kooperatívnak nevezünk. Az angolszász szakirodalomban - elsősorban Spencer Kagan munkáiban - azonban azok a lépésről lépésre leírt tanulói tevékenységek, amelyekben érvényesülnek a kooperatív alapelvek „cooperative structure" néven kerültek összefoglalásra (Kagan 2001). A hazai pedagógiai szakirodalomban a módszer kifejezés nagyon széles értelemben használatos, és olyan tartalmi többletet hordoz, amely félreértésekhez vezet a fogalom egyszerű - kooperatív jelzővel ellátott - adaptálása esetén a megvalósuló gyakorlatban. Így szívesebben használjuk a kooperatív struktúrák elnevezést, hangsúlyozva, hogy elsősorban olyan keretekről van szó, amelyek közös jellemzője, hogy érvényesülnek benne a kooperáció alapelvei és bármilyen tartalommal feltölthetők.

Az alábbiakban kiemelünk néhányat azok közül a több száz - már kipróbált - kooperatív struktúrák közül, amelyek ismerete biztos alapot nyújthat kooperációra épülő tanulói tevékenységek megszervezésének első lépéseihez. Ez az eszköztár - használójának gyakorlottságával - folyamatosan bővíthető további ismert struktúra elsajátításával, vagy a kooperatív tanulásszervezést alkalmazó saját ötleteinek segítségével (Varga 2011).

A struktúrák megnevezése során igyekszünk használni a már - elsősorban a kagani fogalomhasználat alapján - elterjedt megnevezéseket. Új megnevezést akkor használunk, ha saját fejlesztésű struktúrát írunk le, illetve, ha az ismertetett struktúra olyan mértékben eltér a forrástól, hogy érdemes új nevet kapnia.

Elsőként megpróbáljuk a megnevezett struktúrát általánosságban leírni, és ezt követően (megjegyzések címszó alatt) olyan praktikus kiegészítéseket teszünk, amely a gyakorlati alkalmazást könnyítheti meg. Az ezt követő példák a felsőoktatásban, szemináriumi keretben már kipróbált gyakorlatokkal szemléltetik a megvalósítás lehetőségét.