6. Strukturált együttműködések
A kiscsoport sok esetben a különböző munkákhoz a csoporttagok számára cetliket, alakzatokat vág ki a tanári utasításnak megfelelő számban és formában. Ezt a feladatot úgy alakíthatjuk az egyenlő részvétel irányába, hogy a kivágás során figyelünk arra, hogy egy időben mindenki dolgozzon. Ennek strukturális keretét adja, ha a feladat végzés során, aki az ollót fogja, az nem foghatja a papírt, és aki(k) a papírt fogja(k), az(ok) nem foghatja(k) az ollót (papír-olló). Ugyanez a technika alkalmazható akkor, ha valamit ragasztani kell a csoportban.
A csoportdinamika irányítása kooperatív szerepeken keresztül lehetővé teszi, hogy folyamatosan érvényesüljenek a kooperatív alapelvek. Hiszen a munka egyes részterületeiért való felelősség (téma, írás, idő, részvétel stb.) mozaikszerű szétosztása építő egymásrautaltságot okoz, az egyéni felelősségvállalást erősíti, számonkérhetőséget tesz lehetővé, valamint egyenlő részvételt generál és párhuzamosságot eredményez (kooperatív szerepek).
Megjegyzések
A filcszínek használata az együttműködés mellett további előnyökkel is jár. Ha egy adott kooperatív szerephez mindig ugyanaz a filcszín járul, akkor az megkönnyíti a szereppel járó teendők rögzítését, elmélyítését a résztvevő számára, illetve a munkát irányító/szervező számonkérési lehetőségét. Vagyis ha minden csoportban a kékfilces figyel az írásbeli munkák közös elkészítésére, akkor a „jegyző" nem egy üres és felesleges elnevezéssé válik, hanem a csoporton belül és között is folyamatosan rá lehet irányítani a figyelmet a csoportműködéshez szükséges egyénre szabott feladatra.
A szerephez kötött filcszínek egyszerűvé teszik a csoportok közötti együttműködés szervezését, mivel jó eszköze az instruálás megkönnyítésének is. A jegyzők vagy időgazdák összeültetése jóval egyszerűbb, ha az adott szereplő, kezében filcével keresi meg más csoportban dolgozó, hasonló szerepű társait.
További előnyt jelent, ha a filcszínek mellett csoportjelölő színeket is használunk színes lapok segítségével. Akárhányfős csoport esetén is bármikor egyéni szinten tudjuk a munkát nyomon követni, ha az egyéni írásos feladatok a csoportszínű lapra (vagy cetlire) az adott szerepjelölő filccel készülnek. Az előző példánál maradva láthatjuk, hogy a sárga (lapszínű) csoportban a jegyző ugyanúgy kék színnel ír, mint a zöld vagy szürke stb. (lap)színű csoportban, mégis tudjuk, hogy személy szerint ki készítette a közös falra (tacepaóra, körtáblába stb.) gyűjtöttet, hisz a csoportszínű lap és a filcszín kombinációja ezt lehetővé teszi.
A papír-olló technika nagyszerűsége abban rejlik, hogy ez a rendkívül egyszerű struktúra „kivédhetetlenül" terel az együttműködés irányába. A fizikailag közelebb húzódás kényszere (hogy elérje az egyik kézben tartott olló a másik kézben tartott papírt), valamint a két használt eszköz (papír, olló) együttműködése nélkül megoldhatatlan a feladat. Vagyis ez nem más, mint olyan játékosságba burkolt struktúra, mely ugyan észrevétlenül hozza közelebb a csoportban dolgozókat, de egyúttal a másik közelségének és a vele együttdolgozásnak tapasztalását, fejlesztését eredményezi. Egy ilyen helyzetben történő begyakorlása az együttműködésnek aztán átvihető más, elméleti jellegű feladatokra is, ha egyszer a papír-olló feladat során egy kiscsoport minden egyes tagja az egymásrautaltság miatt „összehajolt", akkor az elméleti jellegű feladatoknál sem marad el a minden erőforrás mozgósításához szükséges testközeli együttműködés.
A kooperatív szerepek további részletezése alább olvasható, abból a célból, hogy megmutassuk a szerepek folyamatos használatának fontosságát a kooperatív folyamatokban.
Példák
A kooperatív csoportot az együttmunkálkodás első alkalmakor hozzuk létre. A létrehozás után minden csoporttag megkapja azt a szerepet, amelyet a csoportműködés érdekében folyamatosan be kell töltenie, és a szerepéhez kötődően filcszínt is használ. Az egyetemi kurzusok során elsősorban a klasszikus szerepeket használjuk, és ehhez az alábbi filcszíneket osztjuk ki: nyomolvasó-zöld, jegyző-kék, időgazda-fekete, bátorító-piros. A szereptanulási időszakban a filcszíneket és szerepeket egyszerre nevezzük meg, hogy a szín segítse a feladat rögzítését.
Ezzel egy időben a csoportok is megkapják a színűket (lapszín), és több olyan feladatot végzünk, amelyhez a lapszín-filcszín használata egyaránt szükséges. Ezek a feladatok főként a csoportfejlesztést szolgálják, melynek része az individualizáció (egyén beépítése a csoportba) és a csoport-együttműködés (a tagok egymásra épülő munkája).
Így például papír-olló technikával minden csoport - egy csoportszínű lapból - készít annyiszor két cetlit, ahányan vannak. Ezt követően mindenki egyénileg ráír - saját szerepéhez kötött filcszínével - két tulajdonságot két cetlire (egy cetlire csak egyet), mely tulajdonságok az ő szerepéhez feltétlenül szükségesek. Ez követi a szóforgó csoporton belül, ahol a tulajdonságok ismertetésre, megerősítésre kerülnek. Zárásként valamennyi cetlit egy olyan közös körtáblára illeszti valamennyi csoport, ahol a körtábla egy-egy része egy-egy szerepet jelent. A körtábla így megmutatja, hogy egy adott szerephez milyen azonos és különböző tulajdonságok mozgósítását tervezik a szerepet betöltők, és azt is, hogy személy szerint ki, milyen tulajdonságával vesz részt a saját csoportjának munkájában. A szerepek későbbi (1-2 hónap), csoporton belüli cseréje esetén a körtáblából könnyen visszaszedhetők a cetlik (hiszen minden csoport a saját színű cetlijeit szedi le, majd csoporton belül filcszín alapján szétosztja azokat), és ezzel az eljárással könnyen értékelhető a csoporton belül a szerep érdekében végzett munka, illetve az egyéni fejlődés is.