3. Csoportok közötti forgók

Az együtt-tanulás során folyamatos szükség jelentkezik a csoportokon belül elsajátított vagy összegyűjtött tudások nagycsoportos szintű ismertetésére is. Ha erre azt a hagyományos csoportmunkára jellemző eszközt használjuk, hogy minden csoport frontálisan ismerteti a maga eredményeit, akkor komoly veszélye van annak, hogy a többi csoport nem fordít kellő figyelmet az ismertető csoportra, és kizárólag a tanár ismeri meg a csoporton belül elsajátítottakat - vagyis nagycsoportos szinten nem áll össze a mozaikszerű tudás.
 
Abban az esetben, ha a csoportok ugyanazon a témán dolgoznak, akkor célszerű a szóforgó csoportok közötti változatát használni (csoportforgó), amikor a csoportok egymás után szólalnak meg. A megszólaló csoport egyszerre csak egy dolgot ismertet, miközben a többi csoport figyel, hogy az a dolog szerepel-e nála. Ha szerepel, akkor jelzi, és ha rá kerül a sor az ismertetésben, akkor már csak új gondolatot hozhat a közös tudásba. A csoportforgó addig tart, míg minden csoport tudása - egymás után egyesével összegyűjtve - teljes egészében e el nem hangzik.
 
Abban az esetben, ha a csoportok különböző témán dolgoztak, és ezt akarják egymással megosztani, akkor a legjobb, ha olyan új csoportokat hozunk létre, amelyikben minden - önálló munkán dolgozó csoport - egy-egy tagja képviseli magát (fordított szakértői mozaik). Így ismét a kiscsoport ad lehetőséget az interaktív munkára a tudáselsajátítás során, hiszen a beszámolót tartó taghoz a többiek intézhetnek kérdéseket, és egyben egyéni jegyzetekkel rögzíthetik az új tudást.

iDevice ikon Megjegyzések:

A nagycsoportos szintű tudás-megosztást célszerű írásos rögzítéssel is kiegészíteni, hogy a sokrétű és verbálisan elhangzott információk biztosa megmaradjanak.

Hasznos és időkímélő, ha az azonos feladaton dolgozó csoportmunka esetén a csoportokban már előzetesen rögzített tudásukat a csoporttagok rögtön például cetlikre írják, és a csoportforgó során az éppen ismertetett cetli - minden csoporttól begyűjtve - közös lapra (tacepaó) kerül. Ez egyben segíti azt is láttatni, hogy egy-egy tudásterület hány csoportnál fordult elő, vagyis milyen mélységben jelenik meg a nagycsoport szintjén.

A különböző feladatokon dolgozó csoportoknak is célszerű írásban rögzíteniük közös tudásukat. Ez készülhet egy közös vázlat, rajz, villámkártya stb. formában. Amikor létrejönnek a témaszerinti vegyes csoportok, akkor minden csoport megkapja valamelyik téma írásos rögzítését, és első körben az beszél az adott témáról, aki dolgozott rajta. Az írásos anyag felhasználásával történő tanítás után valamennyi írásos anyag egy csoporttal odébb vándorol (jobbra vagy balra), így újabb anyag kerül a vegyes csoport asztalára (írásos csoportforgó). Az érkezett anyag ismét kijelöli, ki fog beszélni a csoportban. Addig haladnak körbe az anyagok, míg minden téma minden csoporthoz eljut. Mindez garantálja a párhuzamos interakció hatékony működését is.

Ha a csoportoknak mozgásra van szükségük egy-egy téma elsajátítása után, és erre a terem is könnyen lehetőséget biztosít, akkor az írásos anyagok az asztalon maradnak, és a csoportok ülnek asztalról-asztalra újabb és újabb témákhoz (mozgásos csoportforgó).

Ha az írásos anyagok közötti mozgást dramatikus keretbe szeretnénk helyezni, akkor az írásos munkákat a falakra helyezzük, és mintha képtárban lennénk, járjuk körbe a munkákat. Az ismertető pedig - az adott témán eredetileg dolgozó személy - a képtárvezető szerepét tölti be (képtárlátogatás). Tudnunk kell azonban, hogy a képtárlátogatás során nehezebb az egyéni jegyzet készítése, így ezt csak olyan anyagok esetén célszerű alkalmazni, ahol az ismertetett anyagot jegyzetek nélkül is meg lehet tanulni.


iDevice ikon Példák
Az első óra ráhangoló részében úgy gyűjtjük össze a kiscsoporton belül legyártott cetliket a magyarországi cigányokkal kapcsolatos előzetes tudásokkal, hogy először egy csoporttól egy cetlit kérünk (felolvasva, hogy mi szerepel rajta), és kérjük a többi csoporttól, ha ez náluk is szerepel, ők is adják oda a cetlijüket. A következő lépésben már egy másik csoportot szólítunk meg egy - még meglévő - cetlijének átadására, és hasonlóan várjuk, hogy a többi csoport is adja a hasonló témájú cetlijüket. Addig adjuk egyik csoportról a másikra a szót (csoportforgó), míg valamennyi cetlit összegyűjtöttük a közös lapon, melyet tacepaónak nevezünk. A tacepaón lehetőségünk nyílik az összegyűjtött tudások tematikus rendezésére is.

A szakértői csoportok a jelentésteremtés részben közös jegyzetet készítettek egy tacepaón kerekasztallal. Ez a közös jegyzet vándorolhat körbe annál a lépésnél, amikor az eredeti csoportba visszatérve a csoporttagok egymást tanítják a saját témájukból (írásos csoportforgó). Így, ha a csoportasztalon az a tacepaó van, amin a cigányság nyelvi csoportjai szerepelnek témaként, akkor annál az asztalnál az a csoporttag beszél, aki ezen a témán eredetileg dolgozott. Ha a következő lépésben a kultúra témájú tacepaó érkezik, akkor annak szakértője tanítja társait. Ha alkalmas a terem, akkor a tacepaók lehetnek fixen az asztalon, és a csoportok ülnek (az óra járásával megegyező irányba mozogva) asztalról asztalra, míg valamennyi témánál nem jártak (mozgásos csoportforgó). Természetesen a tacepaókat felrakhatjuk a falra is, és körbejárhatják a csoportok - mint egy képtárban - úgy megismerve a tartalmakat, ezt azonban e téma esetén nem javasoljuk, mert így nehézkes a jegyzetelés (képtárlátogatás).

« Előző | Következő »