5. Tudáspróbák
Adhatunk a csoportoknak azonos vagy különböző témákat abból a célból, hogy a témával kapcsolatban a csoportok önállóan fogalmazzanak meg kérdés(eke)t, és egy papírra írják le. A megfogalmazott kérdés(eke)t a csoport a mellette lévő csoportnak elküldi, miközben ő is kap kérdés(eke)t egy másik csoporttól (feladatküldés). A kapott kérdést a csoport közösen megválaszolja, és a válaszát a kérdés alá írja. A kérdés-válasz visszakerül a küldő csoporthoz ellenőrzésre, értékelésre.
Nagyszerű mozgásos feladat, amikor a nagycsoport két azonos létszámú, koncentrikusan elhelyezkedő kört alkot. A belső körben állók a külső körben állók felé fordulnak. Így mindenkivel szemben áll valaki (kettős kör). A belső körben állók - a tanár által megjelölt témában vagy villámkártya használatával - feltesznek egy kérdést a külső körben állók számára. A külső körben állók válaszolnak. A belső körösök megerősítik a választ, vagy kérdésekkel javításra késztetnek. Végül a belső körösök gratulálnak a külső körösöknek. Ezt követően a külső körösök eggyel balra lépnek, és most az újonnan szembe kerülő pártól kapnak kérdést, adnak választ. Addig megy a forgás, míg a külső körösök a kiinduló helyre nem kerülnek. Ekkor a belső kör tagja helyet cserél a külső kör tagjával, és így lesz a válaszadóból kérdező, a kérdezőből válaszadó, s ők mennek körbe az összes kérdésen.
A feladatküldés lépéssora során ügyelni kell, hogy ne alakuljon hagyományos csoportmunkává. Vagyis a kérdések készítése során célszerű az egyéni munkából kiindulni és egy kerekasztallal összegyűjteni a közös lapra a konszenzussal elfogadott kérdéseket. Így legalább annyi kérdés születik ahány csoporttag van, s a másik csoport is annyi kérdést kap így majd ahányan vannak a csoportban. A kapott kérdések megoldásakor - a kérdések számától függetlenül - először a kérdések felolvasásával és egyéni megoldásával kezdődik a lépés, majd az egyéni megoldások szóforgóval egyeztetése után kerülhet a konszenzusos válasz a lapra. Ugyanígy járjunk el a visszaérkezett válaszok ellenőrzése során is.
A kettős kör esetén célszerű a villámkártya használata, ezzel „pörgősebbé" és strukturáltabbá téve a tartalmat is.
A diákkvartett (vagy diáktrió, ha háromfős a csoport) játékosabbá tehető, ha sorsoljuk a válaszadót. Ez egyszerű, ha a csoportok fejlesztése során minden csoportnak kialakul az állandó neve (vagy színe), illetve, ha a csoporton belül szisztematikusan alkalmazzuk a szerepeket. Így az egyik kalapból kihúzunk egy csoportnevet, a másikból egy szerepet, és máris tudható, ki lesz a válaszadó.
A füllentős állításait a csoport által papír-ollóval elkészített lapdarabra írják a csoporttagok. A lapok egyik felére kerülnek az állítások, a másik felére egytől négyig (vagy olyan számig, amely a csoporttagok létszámával megegyező) egy szám. Az így elkészített kártya az állítások felolvasásának sorrendiségét megadja, illetve a kártya számmal jelölt oldala felemeléskor a másik csoport hamis állításának megnevezésére is alkalmas. Fontos arra figyelni, hogy a különböző létszámú kiscsoportok esetében minden kiscsoportban készüljön annyi számjeggyel ellátott lap, ahányan a legnagyobb létszámú kiscsoportban vannak. Ezekre a plusz lapokra csak a fennmaradó számok kerülnek, hogy amikor a legnyagyobb létszámú kiscsoport adja fel a rejtvényt, akkor is számok felmutatásával lehessen jelezni a csoportválaszt.
A harmadik órán már a megtanultak ismétlése, gyakorlása, kreatív alkalmazása történik. A cél továbbra is a magyarországi cigányság témakörének elsajátítása.
Ráhangolódás:
- Mindenki úgy érkezett az órára, hogy az eddig tanultakkal kapcsolatban összeállított egy kérdéssort. A kiscsoporton belül párokat alkotnak, és a hozott kérdéssor alapján interjút készítenek társukkal. Mikor elkészült a két interjú, akkor párt cserélnek, és ismertetik a másikkal elkészített interjú eredményét, esetlegesen kiegészítik a válaszokat. Végül mind a négyen egymásra figyelnek, és szóforgóval az mondják el, ami kiegészítésre került az interjúban (páros interjú).
Jelentésteremtés:
- Mindenki egyénileg megfogalmaz egy újabb kérdést a cigányság témakörben. Csoporton belül szóforgóval ismertetik a kérdéseket, és ha mindenki egyetért a kérdéssel, akkor közös borítékba helyezik.
- A kérdéseket tartalmazó borítékot elküldik egy asztallal balra a csoportok, így ők is kapnak egy kérdéssort tartalmazó borítékot. A borítékban szereplő kérdéseket véletlenszerűen szétosztják, és egyénileg keresik rá a választ. Szóforgóval megosztják egymással a választ, és ha mindenki egyetért, akkor felkerül a lapra.
- A kérdések megválaszolás után visszakerülnek a borítékba, a boríték pedig a küldő csoporthoz, amely ellenőrzi a megoldást, és akkor jelez, ha nem ért egyet.
- A nagycsoport véletlenszerűen két azonos számú tagból álló kört alkot. A két kör koncentrikusan helyezkedik el, és a belső és külső kör tagjai szemben állnak egymással. A belső kör tagok feltesznek egy kérdést a küldő kör tagjainak - a kérdés lehet bármi, ami a magyarországi cigányság témában eddig előkerült (kettős kör). A külső kör szembenálló tagjai megpróbálnak válaszolni, de segítséget kérhetnek a kérdés feltevőjétől. Tanári jelre a külső kör tagjai egyet jobbra lépnek, így újabb kérdést kapnak, melyre újabb választ kell adniuk. Ha körbeértek, megcserélődik a belső és külső kör, és akik eddig kérdeztek, azok lesznek a válaszadók, és az eddigi válaszolók tehetik fel a kérdéseket az előzőekben begyakorolt menetben.
Reflektálás:
- Minden csoport kap egy-egy témát a cigánysággal kapcsolatban. (iskolázottság, kultúra, történet stb.) A témáról annyi állítást fogalmaznak meg, ahányan vannak, és mindenki leír egy-egy állítást egy külön cetlire. Az állítások egyike hamis lesz, a többi igaz. A cetlik hátuljára a lehető legnagyobb méretben egytől négyig felkerülnek a számok, hogy a cetliket szavazókártyának is lehessen használni. Az első csoport felolvassa az állításokat. A többi csoport megbeszéli, melyik a hamis, és tanári jelre felemelik a hamisnak tartott állítás számát. Eltérés esetén a tanár addig koordinálja a vitát, míg konszenzusra jutnak (füllentős).