A hatékonyság, eredményesség, méltányosság fogalomrendszer metszetében megjelenő minőségi oktatási környezet kritériumrendszere (Lannert 2004), illetve annak kiegészített változata (Arató – Pintér – Varga 2008) alkalmas az inkluzív iskola mibenlétének leírására.

A hatékonyság fogalmát azon közgazdasági értelemben használjuk, hogy az adott intézmény a rendelkezésre álló erőforrásokból mennyit képes felhasználni, kiaknázni. A hatékonyság megállapítása során annak vizsgálata is szükséges, hogy az oktatási rendszer milyen ráfordításokkal éri el a kimenetet (output). Mérőeszközei lehetnek például a tanulóra jutó pedagógusszám vagy a tanulókra szánt idő (közvetlen tanításra szánt idő). A hatékonyság fogalmának vizsgálata során további fontos kérdés, hogy valamennyi erőforrás (eszköz, pénz, humán) a lehető legnagyobb mértékben kerül-e kiaknázásra. A pénz és eszközfelhasználás vizsgálata egyszerűbbnek tűnik: a források felhasználása mennyiben van összhangban az intézményi igényekkel. A humán-erőforrások kiaknázása során az intézményben és környezetében található valamennyi erőforrást számba kell venni: pedagógusok és intézményi dolgozók, tanulók, szülők és családok erőforrásait.

Az eredményesség széles körben használt fogalom, amely mögött nincs megfelelő szakmai konszenzus. A fogalommal összefüggésben alapvető kérdés, hogy mit és milyen eszközökkel mérünk, valamint hogy mire használjuk fel az eredményeket. A nemzetközi gyakorlat szerint az eredményességvizsgálat olyan kimeneteteket mér, amely a tanulói teljesítmény mérésén alapszik. Itt az a vizsgált időkeretben jellemző változás a legfontosabb, amelyben rögzítik a kiinduló állapotot, és a lezajlott fejlődést helyezik a középpontba. Vagyis az eredményességben fontos szerepet játszik a hozzáadott érték mutatója. Csakis erre épülően alakulhat ki olyan értékelési rendszer, amely korrigáló funkciójú visszacsatolást jelent a diák és a tanár számára egyaránt. Ez természetesen feltételezi a tanulói előrehaladást szakszerűen tervező, nyomonkövető és értékelő rendszer meglétét. A hazai gyakorlatban egyéni fejlesztési terv és napló néven sokféle rendszer található e céllal. A nemzetközi gyakorlatban – Angliában – talált hasonló rendszer (PEP) ³ alapvető eltérése az itthon használt fejlesztési rendszerektől, hogy a bemenetnél számszerű indikátorokat tűz ki, melyek elérését folyamatos mérésekkel ellenőrzi.

A méltányosság – mint valódi hozzáférési folyamat – összességében azt jelzi, hogy az intézményre jellemző hatékonyság és eredményesség valamennyi tanuló esetén és folyamatosan jellemző. A méltányosság elérésének gyakorlati eszköze az inkluzív szemléleten alapul, ahol a diákot az intézmény egyediségében ismeri meg (társadalmi helyzetének, kulturális hovatartozásának és személyes adottságainak komplexitásában), és ehhez igazítva alakítja a hatékony erőforrás-kihasználást, célozza a hozzáadott értékek mentén kimutatható eredményeket, és biztosítja mindezt valamennyi diákja számára. Ezt támasztja alá a néhány éve napvilágot látott McKinsey-jelentés, mely kutatói eszközök segítségével írta le, hogy a PISA vizsgálatokon folyamatosan sikeresen szereplő országok oktatási rendszerében melyek azok a hasonlóságok, amelyek az eredményességet garantálják. A két legfontosabb közös jellemző közül az egyik, hogy az oktatási szolgáltatásokhoz mindenki képes valóban hozzáférni. Vagyis „a kiváló teljesítményhez minden gyerek sikere szükséges” (McKinsey 2007). A diák sikerességéhez pedig szükséges a jól kiválasztott, jól felkészített és szakmailag folyamatosan támogatott pedagógus – állapítja meg a jelentés. Az így jellemzett pedagógus az inkluzív iskola működésének és a minőségi oktatási környezet létrehozásának is kulcsszereplője.