1. Pedagógiai céloknak alárendelt és irányított csoportdinamika
Ha valakik elkezdenek együttmunkálkodni, akkor a csoportdinamika azonnal működésbe lép. Egy hagyományos csoport esetén a csoport tagjai között spontán módon alakul ki, és folyamatosan formálódik az erőviszonyok mentén, hogy ki milyen szerepet tölt be a csoportban. Mivel a közös munka elsődleges célja ilyen esetben a közös produktum lehető legjobb minőségű elkészítése, ezért általában mindenki olyan szerepbe kerül, amely szerepben a leginkább járatos. Ezzel szemben a kooperatív csoportmunka a csoport által elvégzésre szánt feladatot és a csoportban betöltött szerepeket egyaránt pedagógiai eszközként kezeli, mely elsődlegesen az egyén fejlődését szolgálja. Vagyis a kooperatív csoport működését szervező személy (oktató) nem hagyja a spontán szerep-kialakulást, hanem megtervezi és irányítja a csoporton belüli szerepkiosztást, és mindezt alárendeli az adott pedagógiai folyamatnak. Ha a csoport közös produktumának elkészítésén van a hangsúly, akkor támogatja, hogy mindenki erősségének megfelelő szerepbe kerüljön. Ellenben, ha az egyének fejlődését tűzi ki elsődleges célul, akkor olyan szerepet oszt az egyes csoporttagokra, mely területen gyengék, és így éppen a szerep betöltése során erősödnek az adott területen.
Megjegyzés
A pedagógiai célokat tehát a szerep esetén is tudatosan kell kezelnünk, hiszen látható, hogy a csoportdinamika spontán alakulását ezzel tudjuk nagymértékben befolyásolni. Különösen nagy a jelentősége a kooperatív csoportok esetén ennek, ahol heterogén összetételű csoportokkal dolgozunk. Itt ugyanis nagyobb az esélye, hogy a központi helyzetben lévő diákok megerősödnek, a peremhelyzetben lévők pedig még inkább háttérbe szorulnak, ha a spontán csoportdinamika beindul. Azonban, ha a szerepeken keresztül ennek elejét vesszük, akkor sokkal kiegyenlítettebb lehet az együttműködés, különösen a kritikus, fejlesztési időszakban. Vagyis egyértelműen megakadályozható, hogy kialakuljanak a Sencer Kagan által leírt „igavonó" és „potyautas" szerepek. Ezek a szerepek - melyek tehát a spontán csoportdinamika mentén jelennek meg - leképezik, megerősítik az extravertált-introvertált beállítódást vagy a közösségben rögzült jól teljesítő - nem jól teljesítő megítélést. Ezzel szemben a pedagógiai tervezéssel kialakított kooperatív szerepek segítségével megtanítható a feladatot magára „húzó" tag számára, miként adjon teret másnak, illetve a szerepek segítségével helyzetbe hozható az, aki kevésbé képes a csoport meghatározó tagja lenni.
Példák
A szemináriumi termek is frontálisan kialakítottak az egyetemen. Első feladatként kiadjuk a teljes csoportnak, hogy a táblára rajzolt kooperatív teremberendezést mintául véve közösen alakítsák át a termet. A bútorok tologatásának ideje alatt a csoportmunka szervezőjének (oktatónak) lehetősége van a külső megfigyelésre arra vonatkozóan, hogy a csoportban ki milyen módon vesz részt a feladatban. Minden bizonnyal lesznek irányítók, végrehajtók, de „semmit tevők" is. A teremberendezés után elsőként mindenki megosztja, hogy szerinte milyen volt a feladat megoldása, sikerrel jártak-e, ha igen miért, milyen problémák voltak menet közben, ő mit csinált, mi bántotta, mit érzett megfelelőnek. Ezt a megszólalássort egészíti ki a tanár a külső megfigyelései alapján, mintegy összegezve és rávilágítva a spontán csoportdinamika működésének problémakörére. A feladat egyúttal alkalmas arra is, hogy a kialakítani kívánt csoportokban tudjuk, kinek milyen szerepet szánunk. Nagy biztonsággal mondható, hogy a csoporttagok egyenlő részvételét irányító „bátorító" szerepét olyan személy kapja, aki a bevezető feladatban mások helyett is szívesen dolgozott. A feladatvégzésre koncentráló, és az elkalandozókat visszaterelő „nyomolvasó" pedig leginkább az lesz, aki szívesen figyelte, míg mások munkálkodtak, és leült a kész padokba. Most azonban - nyomolvasóként - lehetősége lesz a feladatok folyamatos figyelésére, és annak az irányítására, hogy mindannyian az adott feladaton dolgozzanak.