2. Kompetenciafejlesztés új lehetősége
Látható, hogy a kooperatív szerepek pedagógiailag tervezett és irányított kiosztása az egyéni fejlesztés új lehetőségét nyitja meg a csoportmunka során. A csoportműködéshez szükséges különböző szerepek sokféle és sokrétű kompetenciát igényelnek a szerepeket viselőktől. A spontán szerepvállalás a szerepbetöltéshez szükséges kompetenciák meglétét feltételezi. A szerepválasztás pedagógiai irányítása azonban lehetővé teszi, hogy mindenki a fejlesztendő kompetenciái mentén kapja a szerepét. Így a csoportmunka olyan interaktív terepet biztosít, ahol mindenki folyamatosan helyzetbe kerül éppen azon a területen, ahol szükséges fejlődnie. Mivel a csoport működése érdekében elengedhetetlen a kapott szerep betöltése, ezért a szerephez szükséges kompetenciák óhatatlanul is fejlődni fognak. A fejlődés támogatói a csoport tagjai, akik az ösztönző egymásrautaltság miatt folyamatosan segítik a szerepbe éppen beletanuló társukat.
Megjegyzés
A fejlesztendő személyes kompetenciák feltárására alkalmazhatunk külső megfigyeléseket (hasonlóan az előbbiekben leírt terem-berendezési feladathoz), illetve fontos építenünk a résztvevők önértékelésére is. Az önértékelésen alapuló kompetencia-fejlesztés növeli a motivációt és a tudatosságot.
Ugyanígy szükséges a bizonyos időközönként szervezett szerepcsere előtt értékelést végezni, melynek része a tanári, a társak értékelése (mint külső értékelés), illetve az önértékelés, mely feltárja, hogy az adott személy a szerepének használata segítségével milyen területeken fejlődött. Mindezek mentén akár az a döntés is hozható, hogy a csoporton belül még nincs szükség szerepcserére, mert célszerű a további fejlődés miatt az adott szerepben maradás.
Példák
Az előzőekben már megneveztünk két olyan szerepet (bátorító, nyomolvasó), melyek könnyen beazonosíthatók a spontán csoportdinamika kialakulása során. Ha ezt a két szerepet, illetve betöltőjét már látjuk minden csoportban, akkor - az általunk leggyakrabban használt szerepleosztást követve - már csak két terület lefedése szükséges. Ha a fennmaradó tagok körében felmérjük, ki az, aki késni szokott, aki úgy érzi, hogy nem tudja időre befejezni feladatait, akkor az időkezeléssel kapcsolatos szerepkört tudjuk hozzá beazonosítani. Ezen a területen leginkább hiányosságokkal bíró személy fejlesztéseként kijelölhetjük őt időgazdának. Ugyanígy szükséges utánanéznünk, hogy kik azok, akik az írásos feladatokban elvesznek, vagy nem szeretnek hangsúlyt fektetni rá. Megtehetjük ezt például egy rövid teszt egyéni kitöltetésével, mely külső vagy önértékelésen alapulva mutatja meg, hogy kik lesznek a jegyzők, akik a csoport (egyéni és közös) írásos produktumainak elkészültét koordinálva fejlődhetnek.