http://www.es.hu/gat_anna;oda_a_tegnapi_kislanyokhoz;2007-07-08.html

Élet és Irodalom, LI. évfolyam 27. szám, 2007. július 6, 22. o.

Azt mondtad, hogy nem lehet,
hogy nem veled,
de akkor is.
Itt állok a bárpultnál, végy észre.
Maradok, ameddig te maradsz,
megtanultam, mennyi jár, és hajt a dac.
Semmiért félig. Sarkadban a hálám:
várok majd én, nem kell, hogy várj rám.

Róják a várost nyomotokban
hátrahagyott lányok,
a bőrén még mindnek nyomotok van.
Alászállunk a pincékbe,
szürkét lélegzünk be és koszt,
az italválaszték megoszt,
de összehoz minket a szükségben edzett észlelés,
az egyszeri pillanatok: én is villámgyors ragadozó lettem,
kiszúrlak ezer közt divatbemutatókon, koncerten.
A szívemet kiönteni ma is
blogon
fogom,
de ha érintésre vágysz, a városban megtalálsz.
Azt mondják, ez egy ilyen időszak,
és elmúlik, mint minden.
De a kimászáshoz hinni kéne,
ezért maradunk itt lenn.

"Nem akar, mert azt mondja,
a szülei válása óta nem képes
monogám párkapcsolatra" - mondod,
és én elnézően bólogatok: "Így megy ez."
"De mondom neki, nem baj,
engem nem érdekel, ha vannak más nők is."
Remeg ujjaid közt a cigi. Mit mondhatok?
Én is egy ingyenes szolgáltatás vagyok.
Rég nem váltjuk meg a világot romkocsmák teraszán,
ma már divatház-logók között szárad a szám,
és jégkockában turkálva keresem az igazságot.
Ide indultam? Hová készültem? Ismerlek.
Ismerlek. Te mit keresel itt?
(kinek a, minek a jeleit? - szólj, ha találtál valamit.)
Tudom, ez csak kis probléma,
nem világkatasztrófa.
Éjszakaival a Moszkvára, taxival a Kálvinra...
Te, aki tegnap elsőáldoztál,
nővé változtál,
vagy anyát temettél,
és anyád te lettél
(esetleg értekezést írtál a toryk gazdaságpolitikájáról),
félelmed túl réginek, nyűgösnek érzed,
hogy testedre belőle csuhát fonj,
és különben is, a pulthoz tapaszt a tudásszomj.
Tudod, felnőttél, és most már öregszel - bár diétás koszton -
és unod, hogy mindig a saját kezeddel légy otthon.

Tegnap még babát ringattam, és csak a hintában libbent a szoknya.
Az ember figyel, tanul és előbb-utóbb megszokja,
hogy egy "meg akarlak dugni" legyen az este bókja, sőt fénypontja.
Elmondom neked az egész életemet,
közben találgatod a kosárméretemet.
Barátilag osztoztok rajtam egymás között:
"neked is jót tesz majd" meg "szükségem van bizonyos dolgokra".
"Ezek az én nyelvemen nem jelentenek semmit", válaszolom,
- de azért már az új idegen nyelven próbálkozom.

Ők, akik a világban szembeszélben állnak,
és a szellemben ösvényt ösvény után találnak,
olyan vak bizalommal fogják most,
kettő után, a vodkáspoharat,
mint egykor mélabús anyuk hasfalról,
Trabant-kormányról ismerős kezét.
Tanuljuk szeretni, mint a slágerzenét.
Ahogy mindenki más is, kivesszük a részünk,
a mocskos vécétükörbe alig-alig nézünk,
és megtapad a sárban a hegyes sarok.
Ma éjjel én tudom, hogy mit akarok!
Kicsi a város, talán szegről-végről rokon,
de aki szabad préda, mint én, mit vehetne zokon?
Tudják, hogy éjről éjre süllyesztjük a mércét,
hogy bármit megtennék értük.
Tudják, hogy betartom a szabályaikat - hisz megígértük!
...boristent hajszolunk egy rángatózó táncban,
s hajszolnak minket informatikai szakemberek.
A barátnőm sivatagról álmodik,
ma délután helyette is kelek,
helyette is jövök, és a pultra könyökölök:
egy papírpohár-vallás engedelmes papja.
Portyák, elnézés, játékelmélet.
Én előre megmondom mindenkinek:
kislány vagyok, félek.
(Azt mondod, ő sem akar tőled semmit,
csak amivel nem jár macera.
És eszembe jut a Botok 7-es és a pánt nélküli topom,
és a könyvek, amelyeket nem merek kölcsönadni:
sosem tudod, lesz-e esély visszakapni.)

Kicsi a város. Kicsi, de suttog.
Ne sírj, ha az orrod előtt mással,
ha más nem, egyszer majd szülőin összefuttok.
Ők nem adnak pénzt Fedél nélkülre,
és kinevetnek, ha fordítod a hátad,
mert egyszer talán inkább manikűrös körmökkel kapartad a falat,
de nem adtad magad.
És menekülnek, ha adtad, de kicsi a város,
amúgy meg "hétvége van, mért maradnál otthon?"
Ki vagy te, hogy neked a kinyújtott kéz nem kell?
Emlékezz: Isten képére az ember.
...reggelre elévülő hódolat övez,
nagy igényem nincsen: ha köszönsz, már repesek...

Gyere át, vagy én is átmehetek.
Táncolunk, és nem bánt, ami bánt...
Összébb húzom magamon a kardigánt.
A DJ forgat, de én nem hallatszom isten felé.
Gyöngyeim a disznók elé!
Felállok, megyek, amerre a nemzedék menekül:
voltam már eleget egyedül.