http://es.hu/marko_bela;utan;2010-11-21.html

c, LIV. évfolyam 46. szám, 2010. november 19.

Eltűröm, és még boldog is vagyok,

hogy mint egy mozdulatlan szilvafával,

úgy bánsz velem, ha könnyű lepkeszárnnyal

vagy súlyos kézzel egy-két csillagot

felszikráztatsz a sötét lomb közül,

s teszel-veszel tovább elégedetten,

elúszol, visszatérsz, megállsz felettem,

mint esőfelhő, ki annak örül,

ha tikkadok, s ha ismét arra kérlek,

hogy lengess, forgass, izgass szüntelen,

és egyfolytában foglalkozz velem,

mert csak lélek vagyok már, nézlek téged,

hogy félretolsz, és testem elveszed,

s ha tudnék, hát segítenék neked.