http://es.hu/marko_bela;amit_hallgatok;2010-11-21.html

Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 46. szám, 2010. november 19.

Elbújhatnék a tücsökcirpelésben,

vagy fölvenném a jázminillatot,

s már én magam sem tudnám, ki vagyok,

míg üldögélnék a méhzümmögésben,

darázs-zsongásban, csillagpercegésben,

és abban laknék, amit hallgatok,

sarkig kitárnék minden ablakot,

s az éjjeli sűrű, sötét zenében

csak készülnék, mint szilvában a mag,

ha fullasztanak az édes falak,

hogy végül úgyis kibukom a napra,

s mint férfikézen csípős női szag

szeretkezés után, még megmarad

egy dallam, vagy csak didergek magamra?