http://magyarvers2010.blogspot.com/2010/11/marko-bela-kivul-belul.html

In: Magyar vers 2010, Folyóiratokban publikált magyar verstermés 2010-ből.

Ujjbeggyel vékony cérnaszálakat
húzunk egymás bőrére észrevétlen,
s a vonalak megcsillannak a fényben,
ahogy a másik testre rátapad

és feltorlódik minden pillanat,
nem múlik el, könnyű hálóba fogja
előbb, aztán már roppant vasmarokba
zárja a csontokat, az inakat,

égő, kavargó, síró gombolyag
vagyunk, hús, bőr, nyál, vér, könny elkeverve,
fel-felsikoltva és kétségbeesve,

hogy egyikünk sem lehet boldogabb,
se boldogtalanabb, csak összekötve
egymással újra s újra, mindörökre.