http://www.es.hu/index.php?view=doc;15970

Élet és Irodalom, LI. évfolyam 9. szám, 2007. március 2., 20. o.

"Micsoda nő" - lelkendezett apa, kamasz korában
tényleg Julia Roberts volt az ideálja, míg anyám
eleitől fogva gyűlölte grimaszkisasszony hosszú, keskeny száját -
"Ha hasonló arcberendezéssel áld meg az atyaisten,
súlyos csapásnak kell minősítsem" - gyakorta mondta.
A színésznő fitos orráért sem volt oda,
ahogy a zokognivalóan göndör fürtökért se,
melyek láttán nem csak apám,
"a moziban nálánál komolyabb férfiak ragadtak aléltan
rongy- és díszzsebkendőt" - szintén húsos ajkú anyám
mesélte így. Mikor először nézték, maga a karcsú vádlikat
irigyelte meg, azt a szép, pöttyes muszlinruhát a filmben,
és a krisztuska szerelmére, másfél óra monoton romantika után
- a trágyaszagú istállójelenetet leszámítva -
bizony egyetlen richardgere csókjának sem szegült volna ellen.
Rá kilenc hónapra születtem. Hosszú, dús loboncom
telve bungyuri csigákkal. Kesehajú anyám fiút várt,
fagyos madonna-ölében, mégis kitartóan ringatott, babusgatott egyre.
"Micsoda nő, micsoda nő" - apám se meggyőződésből ismételte.