KUN ÁRPÁD : Beszélgetés a halott apával

http://www.es.hu/index.php?view=doc;16952

Élet és Irodalom, LI. évfolyam 25. szám, 2007. június 22., 21. o.

"Miért jöttél vissza? Nincs már nyugdíjad,
kétessé vált itt az egzisztenciád."
"Leadtad a papírokat rendesen?"
"Vizsgáztatsz?" "Néha a fellegekben jársz."
"Ezek szerint te nem. Hová kerültél?"
"Folyton újra kell élnem az életem."
"Folyton újra megversz a derékszíjjal,
és csatjától a karórám széttörik?"
"Már nem ütlek, látod, beszélgetünk,
apa az apával. Mikor mezítláb
áttrappol Boldizsár a nappalin,
a talpai idevilágítanak."
"Gyűlölöd még az anyut?" "Persze hogy nem.
A kínlódást vele átengedem neked."
"Cinikus lettél?" "Talán bonyolultabb.
Nehéz csomókat oldozok ki, és
hidegen hagy, hogy teljesen hiába.
Haragszol rám a gyerekkorod miatt?"
"Tévedtem, ha terád haragudtam."
"És most nem tévedsz, amikor anyádra?"
"Hogy eltűntél, minden hibádat bennem
fedezte fel. Mindegyiket lemértem,
és végül őt találtam könnyűnek."
"Hibátlan voltam?" "Humorod is lett?"
"Itt már megengedhetem magamnak."
"Mert élve nem? Sziklatalpon álló
óriás csak mennydörögni tudtál,
vagy ledöntve sírni a pénz miatt?"
"A pénzt te is sokat emlegeted."
"A méreteim legalább emberiek."
"Még mindig az a legelső pillantás
járatja veled a bolondját. Hidd el,
egy átlagos balfácánra vetetted.
Egy vasárnapi parasztra, akinek
öt holdja, hurutos traktorja volt, hogy
visszatolja a kizökkent világot."
"Kizökkent világról sose beszéltél."
"Ez nem gyerektéma, azt beláthatod."
"Viszont milyen ínyenc rágódnivalót
adhattál volna később a kamasznak."
"Hiányoztak hozzá a szavaim egy
egész életen át." "Elégedett vagy,
hogy megtaláltad őket a halálban?"