http://www.es.hu/marko_bela;szokott_csoda;2010-02-07.html

Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 5. szám, 2010. február 5., 17. o.

Kagyló vagy te is: csak babrálok rajtad,
hogy előbb-utóbb mégis feltöröm
a zárat, ernyed a gyöngyház-köröm,
szétválnak a fogak, kettészakadnak

finom kötéseid, borotvaéles
bejáratod egyszerre elpuhul,
tíz ujjam felforrósodik s kigyúl,
amint hozzáér égő pereméhez,

megroskad, roppan, elhajlik a csont,
szokott csoda, hogy újra kettényílik
a test, de mégis felkiáltasz mindig,

ha ajzott kezem végre összeront,
s mert ilyenkor már ezer sebből vérzem,
lágy részeidhez engedj hozzáférnem!