http://es.hu/marko_bela;annaval_a_verandan;2010-11-21.html

c LIV. évfolyam 46. szám, 2010. november 19

Kínlódik csak a holtfáradt darázs

a csésze alján megdermedt cukorral,

elszáll, majd visszatér, és bosszút forral,

míg hull a fákról az édes parázs,

s ahogy gurul tovább, felperzseli

a szakadt lombot, odafent ropognak,

mint vékony gerendák, és meghajolnak

az ágak a tűzben, telis-teli

a verandán a csésze már darázzsal,

maréknyi szárnnyal s egy nyaláb fullánkkal,

törik-zúzzák a mézes levegőt,

szikráznak, zúgnak, zengnek és zenélnek,

s csorgatja ránk az égő sárga mézet

egy soha el nem múló délelőtt.