Két kérdezettről is elmondható, hogy nemrég még diákként jártak a Gandhi Gimnáziumba. Mindketten az intézmény (nappali tagozaton) első évfolyamán végeztek, érettségi vizsgát a felnőttoktatási tagozatot indító kolléga osztályfőnöksége alatt tettek. A középiskolai tanulmányok sikeres zárását követően az orvosi, illetve a jogi pályára készültek. A jogi egyetemen a 4. szemeszterben akadtak gondok, az orvostudományira nem sikerült a felvételi. Ekkor jött a váltás: a joghallgatóból német-romológia szakos, a másik ifjúból biológia-fizika, majd biológia-környezettan-romológia szakos tanárjelölt lett, alkalmazott nyelvészet specializációval.

Az ifjú pedagógusok diáktársaik nem hivatalos tutoraiként már középiskolásként is tevékenykedtek, majd az érettségi vizsgát követően egyikük pedagógiai asszisztensként dolgozott a gimnázium nappali tagozatán egy tanéven keresztül; a másik személy pedig különféle tréningek tartásával „dolgozta magát vissza" a gimnáziumba. Tanárként 2003. szeptemberétől alkalmazza őket egykori iskolájuk: beás illetve romani (lovári) cigány nyelveket oktatnak alma materük nappali és felnőttoktatási tagozatán egyaránt. A beás nyelvet tanító pedagógus-diák a tanulás-módszertani tréningek megtartásában is aktívan közreműködik.

Egykori diáktársaik a nappali tagozaton könnyen elfogadták őket tanár szerepben, hiszen többük számára diákként is valamiféle segédtanárként funkcionáltak. Úgy érzik, volt tanáraik is elismerik őket kollégaként - bár akadt, akinél ez bizonyos időt vett igénybe, s csupán némi „szakmai bizonyítást" követően alakult így.

A felnőttoktatási tagozaton szinte minden diákjuk idősebb náluk. Egyikük számára ez nem probléma, hiszen ő az általa tanított nemzetiségi nyelvet más keretek közt is oktatta már, esetenként három-négy diplomával rendelkező, posztgraduális képzésben résztvevő tanulóknak is. Neki még olyan felnőtt tanulója is akadt, aki tisztelete jeléül igyekezte magázni¹⁸ ifjú tanárát. A másik kérdezett munkája során nem a tiszteletet, hanem a diákjai részéről támasztott komoly elvárásokat észrevételezi leginkább. Mindketten úgy gondolják, hogy „minden tanár akarva-akaratlanul is minta": amennyiben tehát mintának látják magukat, az nem kuriózum voltukból - nemzetiségi nyelvet oktató cigány/roma származású fiatal pedagógus -, sokkal inkább tanári identitásukból fakad

A volt gandhis diákok alkalmazása az alma materben az érintettek pályájának megrekedésével is együtt jár: a 2009/2010. tanévben még egyiküknek sincs sem főiskolai, sem egyetemi szintű felsőfokú végzettsége. Ez a tény a mindenkori intézményvezetés felelősségének kérdését is érinti.

18 Ez a beszédforma azért okozott nehézségeket a tanórai kommunikációban, mert a kolléga által oktatott lovári nyelvben kizárólag tegeződő formulák léteznek.