Az oktatáspolitika kapcsolatrendszerének modellje és gyakorlata

Az olyan bonyolult társadalmi kihívások, mint a cigányság általános jólétének növelése az iskolázottsági szint emelése által soha nem kérhetőek számon kizárólag egy-egy szakpolitikán: szakpolitikák kidolgozott rendszere kínálhat lehetőséget komoly szociális kérdések megoldására. Az oktatáspolitika kapcsolatrendszere című 4. ábra szemléletesen mutatja be azt a struktúrát, melynek érvényesülnie kellene a mindenkori oktatáspolitika megalkotásakor. Látható, hogy az oktatáspolitikát meghatározó folyamatok a gazdaság aktuális tendenciái, a társadalmi folyamatok, valamint a demográfiai trendek. E faktorok velejárója, hogy az oktatáspolitikához szorosan kapcsolódik a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika, s szintén a rendszerrel kölcsönhatásban lévő tényezők a tudománypolitika, a művelődéspolitika, a regionális politika, a költségvetés-politika és a gazdaságpolitika (Polónyi-Timár 2005). Dolgozatomnak nem tárgya e kapcsolatrendszer sajátosságainak bővebb elemzése, e vázlatos áttekintés elengedhetetlenül fontos kiindulópont azonban ahhoz, hogy belássuk: kizárólag e szegmens fejlesztésétől nem várhatóak pozitív változások a cigányság életkörülményeinek tekintetében. Ugyanakkor az oktatáspolitika irányvonalazásakor annak kapcsolatrendszerét figyelmen kívül hagyva intézkedéseket hathatóan foganatosítani nem lehetséges.

A Magyar Állami Számvevőszék 2008. áprilisban zárta azt a vizsgálatot, melynek alapvető célja volt feltérképezni, hogy a rendszerváltás óta milyen mértékű és hatékonyságú megoldások születtek a hazai cigányság felemelkedésének elősegítésére. A kutatók megállapították, hogy

  • a legtöbb szakpolitikai célkitűzés túl általános;
  • általában több kormányzati szaktárcát neveztek meg egy-egy kitűzött cél felelőseként, de ez a komplexitás a gyakorlatban nem működött - a tárcák között nem valósult meg koordináció és kooperáció;
  • a szükséges forrásokat nem határozták meg kellő pontossággal;
  • az anyagi források felhasználása nem volt átlátható és ellenőrizhető;
  • nem alkalmaztak sikerkritériumokat (Pulay-Benkő 2008:6-7).