• az egyes kormányok cigány gyermekek oktatását célzó intézkedéseit,
• az oktatáspolitika fő irányvonalát, annak lehetséges direkt és indirekt hatásait a roma fiatalok vonatkozásában,
• az oktatási környezet rendszerének folyamatos változását.

Ameddig a kisebbségi oktatás kihívásai csupán az elméleti és ideológiai keretek közt körvonalazódnak, büszkén idézhetjük két releváns törvény Preambulumát is:

„A Magyar Köztársaság Alkotmányában meghatározott művelődéshez való jog esélyegyenlőség alapján való gyakorlásának biztosítása, a lelkiismereti meggyőződés szabadságának és a vallásszabadságnak, a hazaszeretetre nevelésnek a közoktatásban való érvényesülése, a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogának megvalósítása, a tanszabadság és a tanítás szabadságának érvényesítése, a gyermekek, tanulók, szülők és a közoktatásban foglalkoztatottak jogainak és kötelességeinek meghatározása, továbbá korszerű tudást biztosító közoktatási rendszer irányítása és működtetése céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja..."

(1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról)

„Az Országgyűlés

- követve a magyar történelem legnemesebb hagyományait és értékeit,
- a demokrácia és a humanizmus eszméi iránti elkötelezettség jegyében,
- a népek és nemzetek közötti megértés és baráti együttműködés elősegítésének szándékával,
- továbbá annak tudatában, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek harmonikus együttélése a többségi nemzettel a nemzetközi biztonság alkotó eleme,

kinyilvánítja, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, amelyeket tiszteletben tart, és mindezeknek a Magyar Köztársaságban érvényt szerez.

Ezen jogok összessége nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága, forrásuk pedig nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalmi békének tisztelete alapján a másság joga.

Az egyenlőség és a szolidaritás eszméinek, az aktív kisebbségvédelem elveinek kinyilvánításakor az Országgyűlést az elfogadott egyetemes erkölcsi és jogi normák figyelembevételével a kisebbségek iránti megbecsülés, az erkölcsi és a történelmi értékek tisztelete, a kisebbségek és a magyar nemzet közös létérdekeinek következetes képviselete vezérli.

A Magyar Köztársaság területén élő, magyar állampolgárságú nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája, történelmi hagyományai, valamint a kisebbségi létükkel összefüggő más sajátosságaik egyéni és közösségi önazonosságuk része.

Mindezek különleges értékek, megőrzésük, ápolásuk és gyarapításuk nemcsak a nemzeti és etnikai kisebbségek alapvető joga, de a magyar nemzet, végső soron pedig az államok és nemzetek közösségének érdeke is."

(1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól)

Bár mindkét idézett törvény - az utóbbi tárgyából következően is - garantálja az esélyegyenlőséget, e garancia gyakorlati megvalósulása a roma/cigány tanulók iskolázásának relevanciájában többnyire nem jut el a gyakorlati realizáció szintjére. Az anyaországgal rendelkező kisebbségek - még ha reprezentációjukban jóval el is maradnak a cigányságtól - sokkal szerencsésebbnek mondhatóak alapvető személyiségi jogaik gyakorlásában.

Annak ellenére, hogy a hivatkozott jogszabályok csaknem két évtizede érvényesek és irányadóak - módosításaikkal együtt is - a magyar oktatáspolitikában, ez idő alatt az oktatáspolitika cigányságra vonatkozó intézkedései többször is változtak. Az 1990-es években a szociálisan hátrányos helyzetű és cigány származású tanulók számára döntően felzárkóztató programok szegregációs stratégiákban és gyakorlatban artikulálódtak. Ebben az időszakban a roma tanulók mintegy fele vett részt valamiféle felzárkóztató programban - jelentős nemzeti szinten mérhető eredmény nélkül (Kovats 2001:122). Az MSZP-SZDSZ két kormányzati ciklusában (2002-2010) deklaráltan az integráció megközelítése irányadó: Országos Oktatási és Integrációs Hálózat mint módszertani központ működtetése 2003-tól, az Integrációs Pedagógiai Rendszer alkalmazásának népszerűsítése, képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés normatív támogatása, valamint számos program és ösztöndíj segíti a cigány tanulók előrejutását az oktatási rendszer különböző iskolafokozatain.¹ A 2010-es választásokat követően várhatóan újra a szegregációs stratégiák kerülnek előtérbe.²