Nyírteleken, az észak-keleti országrész egyik krízisrégiójában 1995. szeptember óta működik e családias, hetes-otthon kollégium. Az itt élő tanulók családjai főként a környék tanyavilágának lakói (Krajnyák-Lázár 1999:145). Bár az intézmény nem bír semmiféle kisebbség-specifikus curriculummal, növendékei szegény cigány családokból érkeznek. A kollégium alapítója, Lázár Péter maga is cigány származású, állami gondozásban felnőtt biológia-testnevelés szakos tanár, akiben egy a település iskolájában kezelhetetlennek minősített cigány gyermekek közt eltöltött tanév (1994/1995) során érlelődött meg a bentlakásos intézmény létrehozásának gondolata; melynek fenntartójává a „Gyerekekért SOS '90 Alapítvány” vált (Lázár 2001).

Az intézményi honlapon olvasható dokumentumokból (Alapító Okirat és Pedagógiai Program) megtudhatjuk, hogy a kollégium a nyírteleki Királytelek Általános Iskola szociális háttérintézményeként működik. A kollégium 7 és 21 év közötti lakói -25 fő - általános és középiskolai tanuló, valamint fogyatékkal élő nappali rendszerű, általános és középiskolai tanuló. A sokszínű csoportos foglalkozásra építő pedagógiát megvalósító diákotthon tevékenysége következtében megszűnt az érintettek körében az iskolai lemorzsolódás, általános iskolai tanulmányaikat az itt élők 16. életévük betöltése előtt befejezik, s mindannyian továbbtanulnak - többnyire környékbeli, szakmát kínáló középiskolákban.