Ez az intézmény jelenti a célközönség szempontjából minden bizonnyal legkényelmesebb modellt, mely „házhoz viszi" az oktatást (fenntartási költsége ugyanakkor éppen ezért valószínűsíthetően a létező modellek között a legmagasabb). Bár az iskola hivatalos székhelye Komló, óráit Pécsett, Alsószentmártonban, Pettenden, Sellyén és Gilvánfán - főként cigányok lakta ormánsági kistelepüléseken - is lehet látogatni. A központi iskolaépület a horvát határ menti Alsószentmártonban található. Az intézményi névválasztás utal egyrészt az oktatás mint tigristej értelmezésére - Dr Ámbédkar indiai politikus filozófiájára⁵, másrészt ősi kultúrájukra támaszkodó, az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődést elért keleti államokra.

Működését a 2004/2005 tanévben kezdte meg az intézmény, alapítója és fő fenntartója a Tan Kapuja Buddhista Egyház. Az iskola alapító okiratának tanúsága szerint folytat felnőttoktatást, általános- és középfokú oktatást, nappali-, esti-, és levelező formában egyaránt. Létezik itt felzárkóztató oktatás, nyelvoktató (beás) cigány nemzetiségi és etnikai oktatás, képesség-kibontakoztató felkészítés és integrációs felkészítés. A szakmai középfokú oktatás keretei között felmenő rendszerben a 2005/2006 tanévtől a falusi vendéglátó, a 2006/2007 tanévtől az ABC eladó, a vendéglátó eladó, a számítástechnikai szoftver-üzemeltető, a kereskedelmi technikus, valamint a pénzügyi számviteli ügyintéző szakmák tanulhatóak.

Az intézménybe 300 tanuló vehető fel felmenő rendszerben. 2005. augusztusában érvényes nyilvántartás szerint ez 150 főt jelentett, akik közül 60 nappali középiskolás, 20 szakképzésben résztvevő diák, 25 fő nappali felzárkóztató képzésben részesül, 45 fő esti középiskolás volt. Az iskola a tanulókat korosztályuk és igényeik szerint nappali, esti illetve levelező munkarendben látja el. A kliensek életkori skálája a képzési kínálatnak köszönhetően széles, akad itt 15 és 50 éves diák egyaránt. Hatékony oktatási tevékenységgel együtt, annak részeként az intézmény dolgozói feladatuknak tekintik diákjaik személyiségfejlesztését, a közösségfejlesztést, a beilleszkedési- és magatartási nehézségek kezelését, a tehetséggondozást és képességfejlesztést, a gyermek és ifjúságvédelmet, valamint a felzárkóztatást (Baranyai 2008).

A moduláris érettségi rendszer lehetőségeire építve az intézményben már működésének második évében, 2006. júniusában tettek előrehozott érettségi vizsgát a legtörekvőbb diákok. 2007-ben ismét sor került előrehozott érettségi vizsgákra, ez alkalommal lehetőségem nyílt azokon (a szóbeli vizsgákon) résztvevő megfigyelést folytatni. Ekkor informatika, földrajz és beás nyelv tantárgyakból tettek vizsgát a diákok. Beás nyelvből nem akadtak problémáik a jelölteknek, bár a vizsgáztató a nyelv egy másik dialektusát beszélte (árgyelán), mint a vizsgázók (muncsán). A földrajz feleletek többnyire gördülékenyen zajlottak, a vizsgázók a földrajzi atlasz értő és gyakorlott használatáról, s a számon kért témakörök alapos ismeretéről tettek tanúbizonyságot. Informatikából gyengébb teljesítményt nyújtottak a diákok, de a vizsgaelnök minden teljesítményt elfogadhatónak minősített. 2008-ban került sor az első teljes körű érettségi vizsga lebonyolítására, ekkor mintegy 20 fő szerezte meg érettségi bizonyítványát.⁶

2007. júniusában a szóbeli érettségi vizsgákat követően csoportos interjút készítettem a vizsgázott diákokkal (négy fő) és az intézmény igazgatóhelyettesével, a német nyelvet és buddhista teológiát oktató Takács Lászlóval. Eredeti szándékom az volt, hogy a - vizsgán jelen lévő - fenntartói képviselőket is bevonom az interjúba, e törekvésem azonban nem járt sikerrel. A félig strukturált interjú oldott légkörben zajlott - s bár e tény a kutatói objektivitást kétessé teheti, figyelembe véve, hogy a vizsgáltak köre sajátos, zárt kis közösséget alkot, e torzító körülményt felülírta a megszerzendő információkhoz fűzött kutatói célkitűzés. Mintegy 40 perces beszélgetésünk célja a diákok motivációjának felmérése, előzetes iskolai tapasztalatainak feltérképezése, illetve terveik tudakolása volt. Az intézmény igazgatóhelyettese az iskola jelentőségéről adott összegzést.

Egy a Gandhi Gimnáziumból kimaradó, nem tanköteles korú, alsószentmártoni fiatal férfi beszámolója szerint volt és jelenlegi iskolája közötti legnagyobb különbséget az otthon közelsége jelenti. Az intézményi követelményszintre vonatkozóan e kérdezett volt iskoláját minősítette erősebbnek, bár véleménye szerint a „kistigrises" évek könnyebb érzékeléséhez hozzájárulhat az is, hogy néhány évvel idősebb, tapasztaltabb lett. Esetében kötődését mikrokörnyezetéhez távlati tervei is mutatják: szívesen válna pedagógussá falujában.

A község egyetlen üzletének tulajdonosa várandós feleségével együtt tanul a gimnáziumban. Feltett szándéka egy éven belül befejezni középiskolai tanulmányait, ezért is tett ez évben két tantárgyból előrehozott érettségi vizsgát. Tervei megvalósításában az iskola tanárai támogatják: a nyári időszakban egy teljes évfolyam anyagának egyéni tanrend szerinti elsajátítását teszik lehetővé számára. Továbbtanulási szándéka határozott: a Pécsi Tudományegyetemen szeretne szociológus képzettséget szerezni levelező tagozaton. Érettségi vizsgát a közeli Siklós város gimnáziumának esti tagozatára beiratkozva régebben is szándékában állt megszerezni, ám a bejárást - a körülményes tömegközlekedés miatt - munkájával nem tudta összeegyeztetni. Volt iskolája és a helyi gimnázium között a fő különbséget abban látja, hogy közvetlenebb a tanár-diák kapcsolat, s ez nagyban hozzájárul a tanulmányi akadályok leküzdéséhez. Közvetlen családtagjai támogatják tanulmányi törekvéseit, távolabbi rokonai azonban gúny tárgyává teszik (gádzsósodónak titulálják). A szúrós megjegyzések még inkább arra ösztönzik, hogy bizonyítson saját maga és környezete számára egyaránt. Felesége az elmondottakhoz annyit fűz, hogy tanulmányaik folytatásához nem szerettek volna kollégiumi elhelyezést igénybe venni, s hogy bár eleinte szkeptikusan viszonyultak a helyben induló gimnázium sikeréhez, már hisznek benne, s hálásak működéséért. A fiatalasszony hangsúlyozza, hogy a moduláris érettségi vizsga lehetősége különösen kedvező számukra, s hogy férjével közösen hosszú távú terveket szőnek tanulmányaik folytatásával kapcsolatban. Meggyőződése, hogy közelgő szülése nem fogja akadályozni e tervek megvalósításában, feltett szándéka első gyermekük megszületését követően tanulmányai szüneteltetése nélkül megszerezni az érettségi vizsgát. Véleménye szerint példájuk sokak számára inspiratív a községben.

Egy szintén alsószentmártoni várandós kismama egyetértését az előtte szólókkal nonverbálisan fejezi ki. Szóban csupán annyit fűz az elhangzottakhoz, hogy sikerük, lelkesedésük kulcsa egyszerű: „jobban foglalkoznak a tanárok velünk". Ez számára különösen a történelem és a matematika tanulásakor jelent fontos segítséget.

Takács László elmondása szerint azért szükséges több településen is megjelennie intézményüknek, mivel „egy falu nem tart el egy gimnáziumot". Azért pont e régióban jött létre e mintaintézmény, mert itt élnek az oktatásügyből leginkább kirekesztett partnerek. A térség demográfiai adottságaiból adódóan (80-100%-ban romák lakta aprófalvak) az integráció itt nem működhet - annak fő potenciális terét a nagyvárosokban látja Takács. Mindazonáltal az intézményvezető helyettes a működési feltételrendszert igen feszesnek találja.

A modell szülőatyja a roma oktatásügy egyéb intézményeinek - Gandhi Gimnázium, Collegium Martineum, Dr Ámbédkar Gimnázium - születésekor is aktív Derdák Tibor és szakmai holdudvarának érdeme. Mindazonáltal sikerük titkát Takács nem egyes karizmatikus személyek kisugárzó hatásának tudja be, hanem annak, hogy a helyi lakók, s a képzésbe jelentkezett más településekről érkezők - akik közt még észak-magyarországi lakost is találhatunk - elhitték, hogy sikerülhet ilyen módon tanulniuk. Intézményükben a frontális oktatási forma nem működik, mivel a tanulókat leginkább félelem és egymásrautaltság jellemzi az iskolai környezetben.

E minta semmiképp nem jelenthet kizárólagos megoldást a cigányság középfokú iskolázottsági szintjének emelésére, nem rivalizálásra törekszik a hasonló célért működő intézményekkel, csupán azokat kiegészíteni hivatott. Takács véleménye szerint a különböző modellek mindegyike megtalálja saját piacát, s ez bizonyítja, hogy mindnek megvan a maga funkciója. Bár intézményükbe sok érdeklődő látogat el, oktatáspolitikai visszacsatolásnak nyoma sincs Alsószentmártonban.