A KOOPERATÍV TANÁR EGY LEHETSÉGES KOMPETENCIA-PROFILJA

A hallgatói visszajelzéseket és a kurzusok során keletkezett reflexiókat alapul véve a kooperatív tanárszerep az alábbi pontokban csomósodik:

  • képesség és készség a tanulás és az óra kooperatív módon megszervezésére és felépítésére;

  • képesség és készség minden résztvevő (aktív) részvétele elősegítésére;

  • képesség gondolatébresztő feladatok megtervezése és készség azok egymásra épülése biztosítása – az öncélúság elkerülésével;

  • Késznek és képesnek kell lennie a kooperatív alapelvek érvényre juttatása;

  • Késznek és képesnek kell lennie a tanulássegítésre: a hallgatók bevonására /az olvasottak/megbeszéltek vagy feldolgozott feladatok „átélése”, interiorizációja segítésére);

  • Képesnek kell lennie az ön,- és egymásra reflektálást segítő légkör létrehozására, fenntartására;

  • Kész és lépes legyen új, kevéssé ismert vagy más területről származó technikák beemelésére (gondolattérkép, SWOT-analízis) és a tudástranszfer támogatására; innováció

  • Készség és képesség a (tanárjelölti) szakmai én-fejlődés segítésére és a (hallgatói) saját pedagógia reflektálása, kibontása és kialakítása támogatása, folyamatos önreflexió mellett;

  • Készség olyan struktúrák alkalmazására és olyan módon, amelyeket a tanárjelölt maga is hasznosítani képes saját praxisa során

  • Képesség a hallgatói szerepek és az azokhoz kapcsolódó felelősségi körök világossá tételére;

  • Legyen kész és képes a (kritikus) gondolkodásra, elemzésre késztetésre;

  • Képes legyen világos, érthető instrukciók megadására valamint az időkeret közzétételére és a betartásukra alkalmas tanóra-strukturálásra.

Vélhetően felmerül, miben különböznek ezek a tanári kompetencia-elemek, mint a hagyományos tanárszereppel kapcsolatos elvárások? A kérdés hasonlatos ahhoz, amely azt kérdezi, vajon minden tudás elsajátítható-e kooperatívan? Ha valami egyénileg megtanulható, az nagy valószínűséggel kooperatív módon is − következésképpen a kooperatív tanár kompetencia-profilja fenntartások nélkül érvényre juttatható a hagyományos pedagógiai eljárások keretei között is. Azonban a lényeges különbség talán abban lehet, hogy a kooperatív struktúrák keretei között minden egyes hallgatót, tanulásban résztvevőt elérhet az oktató. A valódi kérdés tehát az, hogy miképpen lehet a leginkább hatékonyan, eredményesen és méltányosan kivitelezni a különféle pedagógiai tevékenységeket. Ezt a célt szem előtt tartva feloldódhatnak a tanulásszervezés mikéntje vagy a tanári személyiség jósága körüli (ál)probléma-felvetések, kételyek és tévképzetek. Vagyis a személyiség és a tanulásszervezési módok kölcsönösen bontják ki vagy rontják le a pedagógiai folyamatban rejlő lehetőségeket. E célok szem előtt tartásával, a tanulásszervezést és tanár személyiségét ennek szolgálatába állítva ez nem más, mint egy sikeres, működő és fenntartható tanítási-tanulási modell.

« Előző | Következő »