REFLEXIÓK A REFLEXIÓKRA – ÉSZREVÉTELEK A KURZUSOKON RÉSZTVEVŐKTŐL
Az alábbi szövegrészletek azokból az esszékből származnak, amelyeket a kurzusok befejeztével azok a résztvevők készítettek, akik posztgraduális formában tanultak és már hosszabb idejű pedagógiai tapasztalatot mondhatnak magukénak. Az idézett részek kiragadása önkényes volt, a fragmentumok száma sem elegendő általános érvényű következtetések megvonására. Tanulságos azonban abból a szempontból, hogy a hallgatók maguk is azonosulni tudtak a kooperatív tanulásszervezés alapelveivel, azokkal a mutatókkal (hatékonyság, eredményesség és méltányosság), amelyek a kutatás tapasztalatok szerint oktatás sikerességét előfeltételezik. A pedagógus „akar" valamit és a tanulássegítésnek szembesülnie kell azzal, miféle elvárások jelennek meg.
„Kíváncsian érkeztem a konzultációra, és már az elején kiderült számomra, hogy meg fogom kapni azt, amiért ott vagyok. Nagyon tetszett a konzultáció felépítése, a kooperatív módszer, melyen eddig még nem volt alkalmam részt venni. Nagyon jól megszervezett és felépített volt az egész folyamat, érdekes volt, ahogy előrehaladva kibontakozik a konkrét téma. Mindez pedig nem egy egysíkú előadás keretében, hanem egy élvezhetőbb formában, oly módon, hogy mindenki aktívan részt vett a dolgok előremenetelében és megvitatásában. Nagyon jól kigondoltak voltak a feladatok, melyek segítségével fokozatosan jöttek elő az ember gondolatai. A fő pedagógiai alapelvek, melyekről szó esett teljes mértékben megvalósultak az órán. Ez azért is volt érdekes, mert amiről beszéltünk, azt mindjárt át is éltük, köszönhetően a kooperatív módszer alkalmazásának. Gondolok itt az egyenlő részvételre, vagyis, hogy mindenkinek volt egy meghatározott szerepe és ehhez kapcsolódó feladata. A kölcsönös egymásrautaltság elve is megvalósult, mivel csak akkor tudtuk megoldani a feladatot, ha mindenki kivette a részét belőle. Ezzel a módszerrel rövidebb idő alatt, több ismeretet lehet szerezni, és rövidebb idő alatt lehet egy-egy kérdést kidolgozni úgy, hogy mindenkinek a gondolata és véleménye érvényesüljön. Ehhez a párhuzamos interakció volt segítségünkre. A felhasznált eszközök széles skálája volt segítségünkre a nap során, melyekkel különböző produktumokat hoztunk létre úgy, hogy közben szép lassan kibontakozott a valódi téma. A családias légkör is meghatározó volt, melyben az ember könnyebben fel tud oldódni, így szabad utat engedve gondolataikat, melyeket ki is mer mondani. Az órán mindenki mondhatta szabadon a véleményét, reflektáltunk egymás gondolataira, így kiszélesítve a látókörünket. Én személy szerint teljes mértékben eredményesnek mondanám a kurzust. Támogató tanulási környezetet nyújtott, s beindított egy szakmai önfejlesztő folyamatot. (...) Saját pedagógiám fokozatosan bontakozott ki az óra előre haladtával, a különböző elgondolkodtató feladatok segítségével. Akad olyan vélekedés, amelynek feltárulása nem is köthető az óra konkrét szakaszához, hanem inkább a kurzus végén éreztem azt, hogy rengeteg gondolat tört elő belőlem, amiről még órákig tudtam volna beszélgetni és gondolkodni, elmélkedni." [Pné]
A reflektáló szempontjából kiemelendő elvárások tehát úgy összegezhetők, hogy azt szeretné kapni, amiért a kurzust felvette, és amit az ígért. Ne egysíkú előadás(ok) legyenek, inkább a hallgatói aktivitásra alapozzanak ezek az órák. A feladatok megtervezése és egymásra épülése gondolkodásra késztető legyen, mindeközben mint személyesen átélt tapasztalat is megjelenjék az adott esetben egy elméleti alapvetés. Az egységnyi idő alatt nagyobb mennyiségű feladat elvégzése vagy tudáselsajátítás (azaz a hatékonyság kérdése) szintén megfogalmazódó elvárás. Olyan - a közös tanulást segítő - környezet, légkör kialakítása is elvárás, amelyben oldottan tud folyni a közös tudáskonstrukció.
„A kurzuson számomra elsőre meglepő volt, hogy nem egyénileg, hanem kooperatívan oldottunk meg feladatokat! Fontos volt, hogy a feladatok megoldásában mindenki egyenlő részben vegyen részt. Ilyen volt az interjúkészítés, melyet párokban végeztünk és a rajzos címeres feladat is, amit négyes csoportokban. Úgy gondolom az ott nyert tapasztalatokat, későbbi pedagógusi pályámon használni tudok és fogok is. A másik ember véleménye, gondolatainak megismerése és a közös munka nem csak diák-diák viszonynál elengedhetetlen, hanem (...) a sikeres tanár- diák viszonynál is. Ezek a feladatok jól beilleszthetők egy óra keretébe, melyek által rengeteg információt kaphatunk a diákjainkról. Emellett olyan diákokat is képesek leszünk bevonni, akik kevésbé központi személyiségűek, kevésbé kooperatívak, vagy épp fordítva, azok, akik máskor középpontban vannak, megtanulhatják, hogy adjanak teret, érvényesülési lehetőséget másoknak. Az üzenet, amit egy ilyen csoportos munka közvetít az, hogy senkit nem hagyunk ki, és senkit nem hagyunk magára! Egy másik csoportos feladat melyet a kurzuson végeztünk, fogalmi térképpel való ábrázolás volt. Mi a közös feladat során azt térképeztük fel, hogy milyen tulajdonságokkal kell bírnia egy pedagógusnak. A négyes csoportban végzett feladat alatt, mindenki meghatározott sorrendben írhatta fel a közös lapra gondolatait, és a csoport munka után a kapott eredményt összevetettük a másik három csoport fogalomtérképének eredményével. Természetesen voltak közös illetve eltérő fogalmi hozzárendelések is a négy térképen. A közös fogalmak között megtalálhatóak voltak pl. „a pedagógus tudása" és a „gyakorlati készségek", melyek mind a hatékony tanítás elengedhetetlen kellékei. A kurzus számomra nemcsak bővítette a szakmai tudásomat azáltal, hogy új tanítási technikákkal ismertetett meg, hanem rávilágított azokra az emberi értékeinkre, melyeket, ha tudatosan beépítünk a szakmaiságunkba, sikeres és kedvelt tanárokká válhatunk." [RZS]
Egy másik, tanárjelölti elvárás, hogy olyan szakmai tudás- vagy készségrepertoár-bővülést tapasztaljanak, amely a diákok jobb megismerése felé vezeti őket, illetve olyan szakmai minimumokat, fogódzókat (például a tanári személyiségre vonatkozóakat), amelyek a hatékony tanításhoz mint elengedhetetlen feltételek járulnak hozzá.
„A tanóra során azonban világossá vált, hogy a gyakorlatok során inkább a saját nézeteinken van a hangsúly, ugyanis a feladatok során a saját asszociációinkra volt szükség a különböző feladatok megoldásához. A tanulási cél, hogy ezek az asszociációm feltáruljanak, sikeres volt, amit a kurzus során a következő módszerek tettek lehetővé. Az órán kiscsoportos, közösen elvégzendő, ún. kooperatívan szervezett feladatokat kaptunk. Ezek jellemzője a párhuzamos interakció: mindenkinek részt kellett venni a feladatokban, mert egymás válaszaitól is függött a végeredmény (pl. hány ember választotta ugyanazt a tanári tulajdonságot). Az így szervezett feladatokban tehát az egymásrautaltság kapott szerepet. Ugyanakkor az egyéni felelősségen is hangsúly volt (pl. a különböző szerepkörök és az azt tükröző különböző színű filctollak). A családi címer közös kialakítása feladat erre jó példa: igaz rá az egymásrautaltság, és igaz az egyéni felelősség is. Órán elhangzott, hogy a családpedagógiára is igazak a pedagógia alapviszonyai, ezért volt alkalmas ez a feladat általános pedagógiai szempontból is." [SZP]
„Úgy gondolom, a kurzusra megfogalmazott céljaim maximálisan teljesültek, hiszen rengeteg olyan ismerettel gazdagodtam, melyeket nem csak elméleti síkon tudok alkalmazni, hanem a későbbi tanári pályám során is. Komplex, és mélyreható ismeretekkel vérteztek fel, de a legnagyobb eredményt abban látom, hogy gondolkodásra bírtak a kurzus során."(TGY)