MITŐL KOOPERATÍV? ALAPELVEK A KOOPERATÍV TANULÁSSZERVEZÉSBEN

Gyakorta felvetődik a kérdés és gyakran keverednek az ezzel kapcsolatos megközelítések - így vizsgaalkalmakkor, amikor a tanárjelölt számot ad arról, hogy tanulmányai során megismerkedett a kooperatív tanulásszervezéssel illetve, hogy tanítási gyakorlata során csoportmunkát alkalmazott ­- hogy valójában mi különbözteti meg a kooperatív tanulásszervezést a „csoportmunkáttól". Voltaképpen átfedéseket találunk a kétféle forma között. A lényegi eltérés abban áll, hogy a kooperatív tanulásszervezés sajátos alapelveket követ, olyan alapelveket, amelyek több módosuláson estek át, bővültek és új értelmezést nyertek a hazai és nemzetközi diskurzusban.
iDevice ikon A pécsi kooperatív műhely az alábbi alapelvek mentén gondolta végig teendőit:

  • rugalmasan nyitott és inkluzív együttműködésre épülő struktúrák alkalmazása;

  • pozitív egymásrautaltság: építő és ösztönző egymásrautaltság;

  • mindenkire személyesen kiterjedő párhuzamos interakciók;

  • személyes felelősségvállalás és egyéni számon kérhetőség;

  • egyenlő részvétel és egyenlő hozzáférés;

  • lépésről lépésre biztosított kooperatív nyilvánosság;

  • tudatosan fejlesztett személyes, szociális, kognitív és tanulási képességek

(Arató -Varga 2005, 2006, 2008)

 


Fontos még, hogy a feladatok ne öncélúak legyenek illetve aláhúzandó, hogy azok a struktúrák, amelyeket a tudáskonstrukciós folyamat során alkalmaz a pedagógus nem lezártak, tehát nem egy-egy konkrét helyzetnek megfeleltethetők, kizárólagosan alkalmazhatók, hanem rugalmasan adaptálhatóak. Kooperatív lesz a tanulásszervezés akkor, ha - az alapelvek követése során - ám a meglévő struktúrákat vegyíti a facilitátor-tanár vagy adott esetben maga fejleszt struktúrákat, azaz pedagógiai innovációt valósít meg.
Ez utóbbi ismét visszautal a megváltozott pedagógusszerep-megformálásra: a javarészt frontálisan megvalósított tudásszerzési folyamatok - a „hagyományos pedagógia" (Nagy 2005) - csaknem predesztinálták a pedagógust arra, hogy a tanítás egyfajta reprodukciós tevékenység legyen, szemben az alkotó a produktív tevékenységgel. Szemben azzal a pedagógiai folyamattal, amely esetén a tudás nem befogadás-, hanem alkotástárggyá lesz (Zsolnai és Zsolnai 1987). A kooperatív tanulásszervezés egyik elvitathatatlan hozadéka, hogy a tudást az alkotás, a konstrukció tárgyává teszi, mégpedig a közös konstrukció tárgyává, úgy, hogy a számonkérés nem a diák-tanár, hagyományosan aszimmetrikus relációjában, hanem a kiscsoportos nyilvánosság (Arató - Varga 2006) kiegyenlített (szimmetrikus) viszonyai közepette zajlik.
 
« Előző | Következő »